Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

A Horthy-korszakban Szeged lakosságának létszámát figyelembe véve az ország második városa volt. Lakóinak száma a következőképpen alakult:2

1920

123 565 fő

1930

135 071 fő

1940

136 752 fő

„Fél megyényi nagyságú tanyás határával volt sokáig az ország második legnagyobb lélekszámú városa...”3 Nagykiterjedésü, 141 789 kát. hold (816km2)-nyi területe két irányban — nyugatra Alsótanya, észak-nyugatra Felsőtanya irányában — mélyen benyúlt Csongrád vármegye területébe, úgy, hogy legtávolabbi pontjain (40— 50 km-re a város központjától) Bács-Kiskun vármegyével volt határos.

Tanyavilágában a lakosság egyharmada, 45 450 fő élt, akiknek csaknem kizárólag a mezőgazdaság nyújtott megélhetést.4 A külterület igazgatását két tanyaközpontból látta el a város. Alsó- és Felsőközpont faluszerű településekké váltak. E helyeken templom, plébánia, iskola, közigazgatási hivatalok épültek és tanyai kapitányság, orvos, szülésznő működött. Ezeken kívül még két helység, Röszke és Szentmihály- telek emelkedett ki a tanyai telepek sorából.5

A külterületi népesség kulturális helyzete is kedvezőtlenebb volt. A 6 évnél idősebbek közül a belterületen 94,8%, a külterületen csak 89% tudott írni, olvasni.6

Szeged belterületét a körtöltés határolja. A töltésen belüli és a nagykörúton kívüli területet, az ún. külvárosi övét a kiskörútról ágazó sugárutak hét negyedre tagolják. E külvárosrészek képe egymástól igen eltérő, „egyik szegényebb, másik rangosabb”. A közéjük ékelődő telepekkel együtt sok helyen falusias jelleget öltenek.7

Szeged belvárosát a nagykörút egy „demarkációs vonal”-hoz hasonlóan választja el a városi közművesítésben alig részesülő külső városrészektől, a „paraszt- és proletárnegyedektől”. A régi szegedi belváros, a Palánk, modern polgári jellegűvé az 1879- es árvíz utáni újjáépítés következtében vált. Ekkor alakult ki a körutakkal és sugár - utakkal tagolt, emeletes házakat, nagy tereket és parkokat magába foglaló városkép. „...Szegednek van két nagy vigasztalása: a növény, s az utcák széles, nagy lélegzete. Gyönyörűen befásították a belső várost és Új-Szegedet, májusban csodálatosan szép a Tisza mindkét partja. A másik vigasz pedig az utcák nagy lélegzete, a széles nyílegyenes sugárutak. A nagy lélegzetek azonban egy-kettőre elakadnak, ha a külső városrészekbe térünk...”8

2 Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar^ Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. köt.) Bp. 1932. 15. old.; Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XLIX. 1941. Bp- 1943. 9. old.

3 Erdei Ferenc: Város és vidéke. Szépirodalmi K. Bp. 1971. 59. old.

4 A külterületi népesség 21 499 fő keresője közül 19 800 fő, a külterületi kereső népesség 92%-a a mezőgazdaságban talált megélhetést. Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. köt.) Bp. 1934. I. rész. 46—47. old., II. rész. 47—48. old.

5 A külterületi népesség megoszlását Alsó- és Felsőtanya igazgatási körzetébe tartozó települések között lásd: Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 83. köt.) 160—162. old., 339. old.

6 Itt azonban megjegyzésként kívánkozik, hogy a belterületi, tehát a tulajdonképpeni Szeged városi lakosság írni-, olvasnitudása is lemarad a th. jogú városok átlagához viszonyítva (95%). Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. köt.) 29., 32. old.

7 Prinz Gyula: Szeged. (Csongrád megyei füzetek.7.sz.) Szeged, 1954. 8—12. old. A belterületi népesség megoszlását igazgatási körzetenként lásd Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. köt.) 160—162. old.

8 Féja Géza: Viharsarok. Magvető K. Bp. 1958. 356. old.

175