Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
tesen nem fogadtak el. Erre a cég december 18-án minden fölmondás nélkül (8 napi fölmondási idő járt volna!) kiadta a munkakönyvüket. A kőfaragók példás összetartásának eredményeként az iparfelügyelőség békéltető tárgyalásra hívta össze a feleket. A munkások azonban nem mentek bele további engedményekbe, és kijelentették, ha kell, májusig is kitartanak, mert „ha a sok ezer építőmunkás kibírja a munka- nélküliséget, mi is ki fogjuk bírni.”67 A kőfaragók bérharcát Ladvánszky irányította, indulás előtt arról tájékoztatta a MÉMOSZ központot, ahol Szakasits Árpád is hozzájárult a sztrájkhoz azzal, hogy „az a szövetségre most télvíz idején lehetőleg ne okozzon anyagi megterhelést.”68 Á MÉMOSZ központ egyébként a budapesti ügyvezető titkárságot és a kőfaragók szakosztályát is értesítette a szegedi esetről.69 A budapesti kőfaragó szakosztály felhívására a vidéki csoportok pénzt gyűjtöttek a szegedi kőfaragóknak, melynek segítségével sztrájkolni tudtak. Érdekükben a Fischer-Fellegi-üzemben dolgozók 2 szimpátia sztrájkot is rendeztek.70 Fellegi látva a munkások kitartását, engedményeket tett. Végül is január 18-án, a 7-ik tárgyaláson megegyeztek abban, hogy „az akkordárak átlag 5%-kai, az órabérek szintén 5%-kal leszállíttatnak. A munkások közül senkit sem lehet elbocsátani azért, mert a mozgalomban részt vett, még akkor sem, ha az üzem termelése csökkenne.”71 Közben — januárban — a munkanélküliség tovább növekedett. A város által meghirdetett ínségmunkára — a Kálvária tér feltöltését határozták el —január 10-ig 2365 munkanélküli jelentkezett. Közülük 235 szakmunkás, 90 fuvaros, és kb. 500 kubikus volt. Mivel a város ilyen tömeget egyszerre nem tudott foglalkoztatni, ezért 3 turnusra osztották a jelentkezőket, és mindenki csak egy-egy hétig kapott munkát.72 Az építőmunkások közül 1270-nek (820 kőműves, 215 szobafestő, 150 ács, és 85 egyéb szakmába tartozó!) nem volt munkája. A MÉMOSZ szegedi csoportjának 383 tagja volt, és csak 201 tudta fizetni a tagdíjat.73 Ebben a helyzetben szükségessé vált az építőipari munkások vezetőségének kibővítése és így szervezeti egységének megerősítése. A blokkba tömörült csoportok elnöki értekezlete elhatározta, hogy mindegyik csoport nyolc-nyolc tagot (négyet a vezetőségből és négyet a tagok közül) fog jelölni az építőipari munkásblokk létrehozandó bizottságába, amely így 32 fős lesz. Ennek alakuló ülését 1930 .január 8-án tartották. A blokkbizottságba az építőmunkás csoport Gyólai Istvánt, Bozóki Józsefet, Farkas Jánost, Gárgyán Igná- czot, Ladvánszky Józsefet, Kronenberger Jánost, Stéhli Istvánt és Galiba Imrét; a vasmunkás csoport Kiss Jenőt, Kovács Istvánt, Kopasz Józsefet, Bär Jánost, Deák Józsefet, Durst Jakabot, Kopasz Györgyöt és Soós Károlyt; a famunkás csoport Keresik Ferencet, Kocsis Mátyást, Szabó Jánost, Burunka Pétert, Ördögh Ferencet, Varró Kálmánt, Horváth Józsefet és Hegyesi Pált jelölték. A földmunkások részéről későn érkeztek, és bejelentették, hogy a névsort még nem állították össze. Az intéző- bizottság elnökévé — vita után — Ladvánszkyt választották, jegyzőknek Bozóki József szobafestőt és Kopasz József vasmunkást. Ladvánszky megköszönte a bizalmat, ismertette a bizottság feladatait és működési körét, majd javasolta, hogy a gazdasági 67 Építőmunkás, 1930. február 1. 2. p. Vö. VDCSMMT 1977. 153. sz. dokumentum 311. old- levő 1-es lábjegyzetével. 68 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ír. Levelezés 1929. 4428/1929. sz. irat. és a Titkári jelentés 1929 decemberéről. 69 Uo. 4913/1929. sz. irat. 70 Uo. Levelezés 1930. Titkári jelentés 1930 januárról. = VDCSMMT 1977. 310. old. 71 Építőmunkás, 1930. febr. 1. 2. p. A cikket Ladvánszky József írta, a kéziratot lásd a CsmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1930. A kőfaragók sztrájkjáról és a megegyezésről lásd még a Délmagyarország 1930. január 18. 3. p. és a jan. 19. 13. p. 72 Délmagyarország, 1930. január 1. 10. p.; jan. 8. 3. p. és jan. 11. 3. p. 73 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1930. Titkári jelentés 1930. januárjáról. 167
