Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
dászok és a famunkások szakszervezeti vezetőinek többsége — bizalmi szavazását vette tudomásul. így Lájer és a VB is a helyén maradt.49 A Ladvánszkyék által kezdeményezett mozgalom — melynek ki nem mondott célja az volt, hogy a baloldal a szegedi munkásmozgalom vezetését a kezébe vegye — tehát nem érte el célját. Pedig a szegedi munkásság megélhetőségi lehetőségei tovább romlottak, és a gazdasági harc fokozódása miatt szükségük lett volna egy baloldali, osztályharcos vezetőségre. Az építőmunkások munka- és kereseti lehetőségei — az iparág idényjellegéből adódóan is — különösen kedvezőtlenekké váltak. A munkanélküliek száma novemberben 160-ról 764-re emelkedett. Ebből 450 kőműves, 135 festő és mázoló, 110 ács, 28 kőfaragó, 10 cserepező, 16 kövező és 15 cementes volt. A dolgozók munkaideje 8 órára csökkent, a segédek órabére átlagosan 10 fillérrel lett kevesebb mint októberben volt. Túlóra nem volt, a kőművesek 20, a kőfaragók 90, a kövezők 95 és a cementesek 30%-a akkordban volt kénytelen dolgozni. Szerződésük csak a szobafestőknek és a kőfaragóknak volt. A munkaviszonyok továbbra is rosszak, a munkaalkalmak pedig minimálisak és bizonytalanok. Jelentősebb bérmozgalmak nem voltak.50 * A MÉMOSZ szegedi csoportjának szervezeti élete novemberben is mintaszerű: volt 5 vezetőségi, 4 bizalmi és 2 kulturbizottsági ülés. Rendeztek 4 műhelyértekezletet, 2 taggyűlést, 1 oktató előadást, 4 tanoncoktatást és megtartották a harmadik negyedévi közgyűlést. Taglétszámuk 370-ről 364-re csökkent. Ennek oka valószínűleg az eddig Szegeden dolgozó vidéki építőmunkások hazautazása volt. A fokozódó munkanélküliség hatására 245-ről 205-re csökkent a fizető tagok száma. Ennek tudható be, hogy a vezetőség fölszólítást intézett a nem fizető tagokhoz, hogy tagdíjjárulékukat rendezzék.61 Bizonyára a növekvő munkanélküliség és a nehezedő megélhetési viszonyok következménye is volt, hogy Szegedről „több régi és még mindig fizető szaktárs megbízásából” névtelen levelet küldtek a MÉMOSz központi vezetőségének. Ebben leírták, hogy a tagdíjfölemelés mellett elsősorban „a vezetőség maga iránti bőkezűsége készteti a tagokat a félrevonulásra, mert akkor, amikor egy legjobb kőműves sem bír hetenként 50 pengőt keresni, akkor egy vezetőségnek 80—100 és 120 pengő hetifizetést adnak... És itt vannak az öreg alapító, rokkant tagok, akik lelkes katonái voltak a szövetségnek és most... ezek egy egész évre kapnak 110 pengőt, amiből még a száraz kenyerüket sem tudják megszerezni. Úgy tudjuk — írták — hogy az 1928. évi rendes küldöttközgyűlés úgy határozott, hogy „aki 960 hetet befizetett, annak évi rokkantsegély 160 pengő”... Majd kijelentették, hogy „a küldöttközgyűlés határozatának még ez ideig érvényt nem szereztek... A befizetett filléreinket a központi vezetőség emészti fel, ... mérsékeljék a központi alkalmazottak fizetését is, akkor célt fognak érni, kibírunk gázolni ebből a szerencsétlen helyzetből, amibe a volt vezetőség belerántott, úgy akkor megint egy hatalmas nagy, erős és virágzó szövetségnek örvendünk.”52 __ Pál János a MÉMOSZ központi titkára november 9-én küldte el a levél szó szerinti másolatát a szegedi csoporthoz azzal a kéréssel, hogy lehetőleg nézzenek utána, kitől vagy kiktől származik. Megjegyezte, hogy a központi vezetőség a névtelen levelet az Építőmunkás c. lapban leközli, és kemény kritikát fognak gyakorolni a levél49 VDCSMMT 1977. 145/b. sz. dokumentum. 249. old. 2. lábjegyzet. Lásd még: Soós Katalin: A munkásság helyzete és sztrájkharca Szegeden az 1920-as években. 53. old. = MFMTO. dr. Czibula Antal hagyatéka, Pártügyek. XXXIV. dosszié. 50 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építő ipari viszonyokról, 1929 novemberéről. 61 Uo. Titkári jelentés 1929 novemberéről. 52 Uo. 38/1929. sz. irat. 164
