Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
írók felett.63 Ladvánszky a november 21-i vezetőségi ülésen ismertette a névtelen levelet, és kérte, hogy annak íróját keressék meg.54 Az ügy befejezéséről nem tudunk beszámolni. Mégis szükségesnek tartottuk e névtelen levél közlését, mert úgy véljük, jól mutatja a szegedi idős, megrokkant építőmunkások anyagi gondjait a központi vezetőséggel szembeni fenntartásait és a mozgalom iránti elkötelezettségüket. Ide kapcsolható az is, hogy Bitó István festőmunkás októberben azt terjesztette Ladvánszkyról, hogy fizetése heti 80 pengő. Ladvánszky október 21-én levélben kérte a csoport vezetőségét, hogy Bitó ellen választott bíróságot hívjon össze, mert valótlan hírei alkalmasak arra, hogy a „szaktársak bizalmát megrendítse irántam.”55 Az építőmunkások döntő többségének bizalma nem rendült meg vezetőjükben. A MÉMOSZ központ kérésére a szegedi csoport vezetősége és a taggyűlés december 13-án foglalkozott a kerületi titkárság további fenntartásának kérdésével, amit szükségesnek láttak és ehhez kérték a központi vezetőség hozzájárulását.56^ A MÉMOSZ központi elnöksége úgy döntött — és ezt Szakasits Árpád írta meg — hogy a központi vezetőség javasolni fogja a szegedi kerületi titkárság fenntartását. Az elnökségnek az volt a felfogása, hogy „pályázat kiírása csak akkor volna szükséges, ha a szegedi csoport vezetősége határozott bizalmatlansággal viseltetne Ladvánszky József szaktárs személyével szemben.” A december 23-án írt levélben kérték, hogy a legközelebbi vezetőségi ülésükön, Ladvánszky jelenléte nélkül, lehetőleg titkos szavazással döntsenek arról, hogy Ladvánszky, „akivel szemben egyébként a központi elnökség teljes bizalommal viseltetik, ugyanúgy bírja-e a csoportvezetőség bizalmát.”57 A csoport vezetőségének állásfoglalását nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a szegedi építőmunkások 1930. január 10-i taggyűlésükön egyhangúlag Ladvánszkyt jelölték továbbra is kerületi titkárnak. A MÉMOSz központi vezetősége ezt elfogadta, és július 1-ig meghosszabbította a titkári státusz érvényét.58 Mindez azt jelentette, hogy a szegedi építőmunkások tömegei helyzetük rosszabbodásával párhuzamosan radikalizálódtak, és egyre jobban felsorakoztak hivatott vezetőjük, Ladvánszky József és a baloldali, osztályharcos vezetőség mögé. Szükség is volt erre, hiszen a munkanélküliség növekedésével arányosan a gazdasági harc egyre jobban kiéleződött. Decemberben 1592 építőmunkás volt Szegeden. 1352 segéd (ebből 322 szervezett munkás) és 241 tanonc (ebből 63 ifjúmunkás). Közülük 1046-nak (680 kőműves, 160 szobafestő, 125 ács, 30 kőfaragó, 13 cserepező, 18 kövező és 20 cementes) nem volt munkája. Akik dolgozhattak, szerencsésnek tarthatták magukat: a segédek átlagban 83, a tanoncok 26 fillért kerestek óránként. Túlórázásra, szerződéskötésre és munkaalkalomra kilátás sem volt.59 Ebben a hónapban 6 vezetőségi, 2 bizalmi és 2 kulturbizottsági ülést tartottak. Volt még 2 taggyűlés, 2 oktató előadás és 4 előadás az ifjúmunkásoknak. A taglétszám 385-re, a fizető tagok száma 213-ra emelkedett.60 A munkanélküliség növekedése, a fokozódó nyomor egyre jobban aktivizálta a szegedi munkásságot. December 4-én véres harc volt a kendergyári sztrájkoló mun- 63 64 * * * 68 69 63 Uo. 43/1929. sz. irat. Az Építőmunkásban aztán mégsem közölték a névtelen levelet. 64 VDCSMMT 1977. 146. sz. dokumentum 66 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 33/1929. sz. irat. 56 Uo. 233/1929, a 4352/1929 sz. iratokat és Ladvánszky erre írt levelét: 62/1929. sz. irat. 87 Uo. a 4439/1929. sz. irat. 68 VDCSMMT 1977. 142. sz. dokumentum 288 oldalon levő 1-es lábjegyzet. 69 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építőipari munkaviszonyokról 1929 decemberéről. 60 Uo. Titkári jelentés 1929 decemberéről. 165
