Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
fizetik ki a munkabéreket. Ez azt jelentette, hogy csak az alapbérből vonják le az 5 százalékot, míg a Wimmer által kért további 3 százalékos bérleszállítástól a Szövetség eltekintett. A provizórikus megoldás azért történt, mert a Munkaadók Szövetsége időt kívánt nyerni az új Szerződések megkötésére irányuló tárgyalások lefolytatására.28 „Wimmer sokallotta ezt az engedményt. Ő azonnal le akarta szállítani a béreket, és ki is lépett a Munkaadók Szövetségéből. Még nála is türelmetlenebb volt a fűrészgyárak kartellje. Ez már októberben 10%-os bérleszállítást rendelt el. A munkások 5%-os csökkentésbe hajlandók voltak belemenni. A kartell azonban nem engedett, mire a Silvánia fűrészgyár ICO munkása október 4-én sztrájkba lépett. Október 7-én a Lippai -fűrészgyár, majd 8-án a Winkler-fatelep munkásai is beszüntették a munkát.”29 A 400 fűrészgyári munkás érdekében a szociáldemokrata vezetőség október 14-én interpellált a polgármesternél, és felkérték közvetítésre a munkások és munkaadók között. A 15-i tárgyaláson azonban nem tudtak megegyezni. így a munkások három heti sztrájk után kényszerültek munkábaállni, „anélkül, hogy a munkabérük elleni tőkés támadást sikerült volna kivédeniük.”30 A kiéleződő gazdasági harc jól tükröződött Szeged társadalmi és politikai életében. Ekkor már teljes erővel folyt a törvényhatósági választások előkészítése. Megkezdődött a választási harc: a szegedi szociáldemokrata párt a városi liberális kispolgárság radikális ellenzéki szárnyával szövetségben — Szövetkezett Városi Balpárt elnevezés alatt—küzdött a városi közgyűlésbe való bejutásért. Az országos, de a helyi hangulatot is jól jellemzi azMSZDP országos pártválasztmányának 1929 .október 11-én hozott határozata: „A magyar munkásosztály örömmel lát minden ellenzéki harcbaszállást és készséggel veti latba erejét, egy komoly ellenzéki front alakítására, amelynek célja a Bethlen-kormány megbuktatása, az általános, titkos választójog megvalósítása, az országgyűlés feloszlatása és új választások kiírása lehet. A pártválasztmány ellenállásra és harcra szólítja a munkásosztályt a reakció: a Bethlen-rezsim ellen.”31 Mindezek a körülmények természetesen meghatározták az építőipari munkások gazdasági és politikai harcát is. A Munkaadók Szövetségének ismertetett határozata után október 7-én a Szolcsányi—Takács cég bejelentette, hogy a rókusi iskola építkezésén dolgozók béréből 8—10%-ot le fog vonni. Az itt dolgozó 30 kőművessegéd, 6 ács és 50 segédmunkás fél órai sztrájkja után azonban visszavonták bejelentésüket. Október 14-én napi 5—-30 filléres levonással hozakodtak elő, a 45 kőművessegéd, 1 ács és az 55 segédmunkás háromnegyed órás sztrájkja után azonban ismét meghátráltak.32 E kis küzdelmekben — melyet a szegedi építőmunkások még megnyertek — csupán az elkövetkezendő nagy harcok előjátékát kell látnunk. Mindenesetre jelzik az építőmunkások szervezettségét, összetartozását. Ez pedig a vezetőség munkájával is kapcsolatban volt: októberben 6 vezetőségi, 4 bizalmi, 2 műhely és 4 építkezésen tartottak üléseket. Volt 4 tag- és 2 politikai gyűlés.33 Milyen volt valójában a szegedi építőipari munkásság helyzete 1929 októberében? Hány építőmunkás dolgozott ekkor Szegeden és milyen szakmákban? Hány munkanélküli volt? Milyenek voltak a munkaviszonyok, és mennyi pénzt lehetett 28 Délmagyarország, 1929. október 3. 3. p., október 4. 2. p. és október 5. 3. p. 29 Serfőző Lajos: lm. 21—22. p. 30 Uo. 22. p. Az interpelláció szövegét lásd a Délmagyarország, 1929. október 15. 2. p. A t árgyalásról: Délmagyarország 1929. október 17. 2. p. 31 Délmagyarország, 1929. október 12. 1. p. 32 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Titkári jelentés 1929 októberéről. 33 Uo. 160
