Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
keresni? Ezekre a kérdésekre Ladvánszky József statisztikai kimutatásaiból kapunk feleletet, melyeket minden hónapban elkészített a MÉMOSZ központnak. Októberben 1621 építőipari munkás volt Szegeden, 1322 segéd (ebből 325 szervezett munkás) és 241 tanonc, (ebből 45 ifjúmunkás) és volt 58 vidéki. Az 1322 segédből: 850 kőműves, 230 szobafestő és mázoló, 160 ács, 35 kőfaragó, 17 tetőfedő és 30 kövező. A 241 tanoncból: 120 kőműves, 70 szobafestő és mázoló, 30 ács, 6 kőfaragó, 3 tetőfedő és 12 kövező. Az 58 vidékiből 25 kőműves, 10 szobafestő és mázoló, 15 ács és 8 kőfaragó. A 325 szervezett segédből: 192 kőműves (!), 57 szobafestő és mázoló, 29 ács, 32 kőfaragó (!), 7 tetőfedő és 8 kövező. A 45 ifjúmunkásból: 32 kőműves (!), 12 szobafestő és mázoló és 1 ács. Az építőipari munkások között októberben 160 munkanélküli volt; 95 kőműves, 20 szobafestő és mázoló, 30 ács, 8 kőfaragó, 2 tetőfedő és 5 kövező. Akiknek volt munkájuk, átlagosan 9 órát, a kövezők 9—12 órát dolgoztak. A segédek közül átlagban a kőműves 105, a szobafestő és mázoló 85, az ács 90, a kőfaragó 100, a tetőfedő 90 és a kövező 100 fillért keresett óránként. A tanoncok közül átlagban a kőműves 30, a szobafestő és mázoló 20, az ács 25, a kőfaragó 25, a tetőfedő 25 és a kövező 35 fillért keresett óránként. A kőművesek néha kaptak 15% magassági pótlékot, túlóra nem volt, és a kőművesek 70, a kőfaragók és a kövezők 90%-a akkordban kényszerült dolgozni. 44 nyilvántartott üzem volt, 34 a kőműves, 3 a szobafestő és mázoló, 5 az ács és 2 a kőfaragó szakmában. Szerződésük csupán a szobafestő és mázolóknak valamint a kőfaragóknak volt. A munkaviszonyok általában rosszak voltak. Munkalehetőségekre — a kőfaragó szakma kivételével — volt kilátás.34 35 A szegedi építőmunkások gazdasági helyzetének rosszabbodása, a munkanélküliség növekedése és a baloldali osztályharcos vezetőség tevékenysége valószínűleg növelte e réteg aktivitását a törvényhatósági választási harcban. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az építőmunkások nagy számmal vettek részt a Szövetkezett Városi Balpárt szeptember—októberi választási agitációs gyűlésein .36 Ezek eredményeként — november 1-én írt jelentésében — Ladvánszky József is optimistán ítélte meg a helyzetet.36 Ezzel szemben a november 3-án megtartott városi törvényhatósági választáson a 75 mandátumból a Szövetkezett Városi Balpárt jelöltjei csak 15-öt szereztek. A szociáldemokratákból 6-an jutottak be a városi törvényhatósági bizottságba: Dáni János, Lájer Dezső, Müller Dezső, Olejnyik József, Papp József és dr. Valentiny Ágoston.37 Ezt még Lájer Dezső, a párt titkára is keveselte. Ázzál próbálta vigasztalni magát és megnyugtatni a munkásságot, hogy „talán még így is sok lesz ez a szociáldemokrata csoport azoknak, akik félnek a szocializmus nagy igazságaitól.”38 Lájer és a többi jobboldali vezetőségi tag azonban nem tudta leszerelni a baloldal elégedetlenségét. Az építőipari blokkba tömörült építő-, vas-, fa- és földmunkások és vezetőik többsége a törvényhatósági választások eredményét a munkások szempontjából sikertelennek ítélte meg, és ezért Lájer Dezső titkárt és a párt 34 Uo. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építőipari munkaviszonyokról. 36/1929. sz. irat. 35 Az elsőt augusztus 24-én Rókuson a X. kerületben tartották. Lásd Délmagyarország, 1929. augusztus 25. 3. p., a Móravárosban szeptember 11-én. Lásd Délmagyarország, 1929. szeptember 12. 6. p., szept. 15. 26. október 6-án 6 gyűlést 12-én szintén 6, 19-én, 20-án, 26-án és 27-én és 29-én volt az utolsó. (Lásd a Délmagyarország megfelelő számait). 38 CSmL. MÉMOSZ szegedi Csop. ir. 36/1929. sz. irat. Titkári jelentés 1929. októberéről. 37 VDCSMMT 1977. 143. sz. dokumentum 1. lábjegyzetét. 38 Lájer Dezső: Választás után c. cikke. Délmagyarország, 1929. november 5. 5. p. 11 161
