Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén

szakmaközi értekezletek éppúgy ki volnának építendők, amiként a stabil munkahelyen megvan ... A nagytőke törekvéseivel szemben a közös célért való közös tevékenység színhelyévé kell tenni minden építkezést.”16

E cikk alapján 1929 nyarán Budapesten megalakult az építőipari munkásblokk. Pál János szeptember 21 -én írt leveléből—melyben Gombai Mihály pénztárostól aznap kapott érdeklődő levélre válaszolt — tudjuk, hogy a budapesti építőipari blokkhoz tartoztak: az építő-, fa-, vas- és üvegiparhoz tartozó munkások szövetsége és a helyi csoport egy rendes és egy póttagja. Hetenként ülést tartottak, és kizárólag az épületeken dolgozók szervezésével foglalkoztak. Az egyes épületeken dolgozó összes ipari és segédmunkások részére együttes ülést tartottak, ahová előadókat két-három szakmából küldtek ki. A budapesti építőipari blokk elnöke Széli Mihály MÉMOSZ titkár volt. A blokk elnöksége akciókat folytatott a városnál a munkák megindítása és a szociálpolitika megvalósítása érdekében és a gazdasági mozgalmat együtt folytatták.17

Mindez persze azt is jelenti, hogy a MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetősége ismerte Steinherz Simon cikkét és Szakasits Árpáddal és Pál Jánossal már szeptember elején tárgyalniok kellett a blokk megalakításáról és összetételéről. Annak előkészítését csak ezek alapján tehették meg, hiszen Pál János szeptember 21-én írt levelét már nem tudták hasznosítani.18

Az alakuló nagygyűlést a Széchenyi (mai Fáklya) moziban tartották, mintegy 400 építőmunkás jelenlétében. A gyűlés elnökeinek Olejnyik Józsefet és Farkas Jánost, jegyzőnek Bozóki Józsefet és Arany Imrét választották meg.19 Olejnyik megnyitó szavai után — melyben vázlatosan ismertette azokat az okokat, amelyek szűk - ségessé teszik a különböző építőipari munkásszervezetek szorosabb együttműködését -— Ladvánszky József ismertette a napirendet.20 Beszédében rámutatott az építőipari munkások nyomorúságára és azokra a nehézségekre, amelyeket a közelgő tél hoz magával. Szegeden már most is — amikor pedig nagymennyiségű, de mégsem elegendő építkezés folyik — 150 kőművesnek és ácsnak nincs munkája. A munkanélküli építőipari munkások létszáma — a festőket, cserepeseket, betonosokat, vasasokat és famunkásokat is vizsgálva — a munkaidény alatt is meghaladja a 300-at. „A város illetékes hatósága is a legridegebbül a munkáselnyomás alapjára helyezkedve, a munkáltatók érdekeit védi. ...A munkaidő 10—11 órás, a vad akkord is nagyban folyik és ez a két tény nagy mértékben emeli a munkanélküliséget.” Az épületasztalos 25, a vasmunkás 40, a kőműves, ács, festő stb. 60, a segédmunkások 15—20 filléres fizetése lázító a legmérsékeltebben gondolkodó munkás számára is. Ladvánszky szerint növelte a munkanélküliséget és az elnyomatás lehetőségeit a mesterséges tanoncte- nyésztés is. Szegeden fordult elő az, hogy 3 segéddel és 20 tanonccal építettek föl egy nagyobb házat. Statisztikai adatokat olvasott fel az építőipari balesetekről, a halálozás emelkedéséről, a növekvő drágulásról és az életszínvonal süllyedéséről. Rámutatott, hogy az építőiparban a rendet, az emberséges munkaviszonyokat a munkásság

16 Szakszervezeti Értesítő, 1929. május. XXXVI. évf. 8. p. és az Építőmunkás. 1929. november 1. 22. sz. 4. p.

17 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ír. Levelezés 1929. 3578/1929. sz. irat.

18 Ezt bizonyítja a Délmagyarország 1929. szeptember 20-i számában megjelent újsághír is, amely már közli, hogy 22-én (vasárnap) de. 10 órakor a Széchényi Moziban nyilvános gyűlés keretében megalakítják az építkezésekkel kapcsolatos foglalkozási ágak munkásai az építőipari munkások blokkját. Lásd Délmagyarország, 1929. szept. 20. 6. p.

19 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Jegyzőkönyv. VDCSMMT 1977. 143 sz. dokumentum.

20 Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p.

157