Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén

egységes és erős szervezkedése és lankadatlan küzdelme teremtheti meg.21 Befejezésként szólt az építőipari munkások blokkja megalakításának szükségességéről, és végül 11 pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő. Javasolta a nagygyűlésnek, mondja ki: hogy az építőiparban foglalkoztatott munkásság érdekeinek megvédése céljából megalakítja a „Szegedi Építőipari Munkások Blokkját”, amelyhez az építő-, vas-, fa- és földmunkás szakcsoportok tartoznak. A blokk egységesen küzdjön a munkanélküliség ellen és az állandó munkaalkalmak megteremtéséért, a pinceoduk és egészségtelen lakások megszüntetéséért valamint új lakások építéséért; követelje kedvező kölcsönök nyújtását a magánépítkezések támogatására, a községi házadó elengedését az új építkezéseknél, hathatós munkásvédelmet és a balesetek elhárítását, a munkaalkalmaknál a helyi munkások alkalmazását, a tanonctenyésztés megszüntetését és törvényes szabályozását, a nyolc órás munkanapot; harcoljon a munkaadók bérdikta- túrája, a vad akkord és a partieführer-rendszer ellen, a kollektív szerződésekért, az állami munkanélküli segélyezésért, a bérházak progresszív megadóztatásáért, mely adó a középítkezések fellendítését szolgálja. A határozati javaslatot a nagygyűlés elfogadta. Dáni János, Horváth József és Gyetvai József a vas-, fa- és földmunkás szakcsoportok elnökei bejelentették csatlakozásukat a blokkhoz.22

Ezután Lajer Dezső a szociáldemokrata párt titkára tartott nagy beszédet. Elmondotta, hogy a szegedi munkásság tíz év óta meggyőződhetett önmagára utaltságáról. Bejelentette, hogy a nagygyűlés határozatairól memorandumot terjeszt majd a város hatóságához, melyben kérni fogja, hogy „a város a jövőben a helybeli munkások foglalkoztatására szerződésileg kötelezze az építési vállalkozókat, és a városi munkákat csak olyanoknak adja ki, akik aláírták a munkásokkal a kollektív szerződést.”23

A blokk vezetősége az építőipari munkások súlyos helyzete miatt szeptember 25-én beadványt fogalmazott a város polgármesteréhez, illetve a törvényhatósági bizottsághoz. Ennek bevezetőjét érdemes idézni: „Az elmúlt kegyetlen és hosszú tél annyira kimerítette az építőipari munkásságot, hogy a folyó gazdasági esztendőben még azok sem voltak képesek adósságaikat rendezni, zálogtárgyaikat kiváltani, hiányaikat pótolni és a most jövő télre szükségleteiket beszerezni, akik az egész szezon alatt dolgoztak. De sokan vannak (kőművesek, ácsok, festők, kőfaragók, tetőfedők, épületasztalosok, bádogosok, szerelők, segédmunkások stb.), akik az egész munkaidény alatt csak pár hónapot, sőt vannak, akik csak néhány hetet dolgoztak. Ezek a múlt téltől teljesen kimerítve tengették át magukat a nyári munka idején is és most élelmiszer, ruha és tüzelőszer nélkül köszönt rájuk egy újabb zord tél.” Rámutattak, a helyzetet súlyosbítja, hogy „azok a gyári üzemek is, melyek az építőipari munkások egy részének családtagjait foglalkoztatták és 14—20 pengős heti keresetet nyújtottak,

21 Ladvánszky beszédét lásd: Építőmunkás, 1929. okt. 10. 6. p. (A tudósítást ő írta, ezt bizonyítja a CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3616/1929. sz. irat. Ebben Knittelhoffer Ferenc, a MÉMOSZ titkára és az Építőmunkás szerkesztője október 8-án közli Ladvánszkyval, hogy „Az építőipari munkásblokk megalakítására vonatkozó gyűlési tudósítást egy igen csekély statisztikai módosítással közöljük az Építőmunkás legközelebbi számában. A blokk céljait azonban nem közöltük, mert annak nem akartam egy pontját sem kihagyni, de ha közöltem volna, akkor különösen egy pontját ki kellett volna hagyni, ez a 3-ik pont. Nem lehet kedves Ladvánszky szaktárs a mi célunk az, hogy a magántőke számára mi küzdjünk kölcsönökért. A magántőke nem egyéb, mint maga a kapitalizmus. A blokk egyéb céljai különben igen szépek és éppen ezért nagyon helyesnek vélném, ha Ladvánszky szaktárs ezekről a kifogásolt pontok (?) kivételével egy külön cikket írna.” (Megjegyezzük, hogy Ladvánszkytól ilyen cikket az Építőmunkás 1930 februárjáig nem közölt!)

22 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. A határozati javaslatot közli VDCSMMT 1977. 143/3. sz. dokumentum és rövidítve a Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p.

23 Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p.

158