Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

29-i közgyűlést mint elnök Burger Gusztáv nyitotta meg.60 Megkönnyíthette ezt a fordulatot Bendtner József Budapestre történt távozása is.61 62

E kis kerülő után visszatérve a minisztériumban jóváhagyott és már publikált alapszabályra,52 kiemeljük, hogy ez a szervezet volt az első olyan munkástömörülés Szegeden, amely országos mozgalom részeként, munkáskezdeményezésre jött létre. Igaz, hogy a segélyezés különböző formáinak megvalósításán túl egyéb célkitűzése nincs megfogalmazva: a megbetegedett tagoknak orvosi segélyt és betegpénzt kíván nyújtani, az átutazó szaktársakat ellátja útipénzzel, a meghalt tagokat illendően eltemetted, azok özvegyeit esetenként meghatározott, egyszer s mindenkorra adandó összegekkel segélyezi. Mivel az egyletnek — amint szó volt róla — ekkorra már jelentős vagyona gyűlt össze, lehetővé vált annak rögzítése, hogy a betegsegély folyósítása az alapszabály szentesítése után azonnal megkezdődhessen. Félévig heti 4 Ft 90 kr, egy napra 70 kr betegsegélyt biztosított, ha azoban a tag betegsége 26 hétnél tovább húzódik, a 27. héttől kezdve hetenként 2 Ft 46-kr-t kap (13. §). A betegsegélyben részesülőknek nem kell a heti 20 kr járulékot fizetniük betegségük időtartama alatt (14. §). A betegsegélyezési alapot a 2 Ft-os beíratási illetékekből és a heti járulékokból alakítják ki (9. §).

Az alapszabály biztosítékokat állapít meg arra, hogy a betegsegélypénz csakis jogosan legyen felvehető. A 12. § kimondja, hegy az egyes nyomdákban dolgozó választmányi tagok az előforduló megbetegedési esetet bejelentik az egyleti orvosnak és az ellenőrnek, közölve a megbetegedett szaktárs pontos nevét és lakcímét. Az adott nyomda tagjai pedig minden harmadik nap meglátogatják a beteget, meggyőződnek annak hogylétéről, arról, hogy az orvosi előírásokat betartja-e, az orvosilag előírt gyógykezelésnek eleget tesz-e. Ha úgy látnák, hegy a beteg nem hagyja magát gyógyítani, vagy nem a megkívánt módon viseli magát, vagy az orvost és az ellenőröket kötelességük teljesítésében akadályozná, akkor az elnök a betegsegély kifizetését felfüggesztheti vagy a betegség egész időtartamára megtagadhatja; utóbbihoz azonban az elnök és a választmány kölcsönös beleegyezése szükséges.

A pénztár az elutazókat — ha úti igazolványaik rendben vannak — 1 Ft vándorpénzzel segélyezi (18. §). A szabályzat azonban a visszaélést itt is igyekezett kiküszöbölni: ha valamely utazónak a vándorpénzt már kifizették, de mégis sikerül neki Szegeden munkához jutnia, a vándorpénzt négy héten belül köteles visszafizetni (20. §).

Az özvegysegélyt annak az elhunyt tagnak a törvényes házasság után maradt neje kaphatja meg, aki 10 éven keresztül a pénztári járulékot pontosan fizette. Az özvegysegély összegét a közgyűlés állapítja meg. A meghalt tag családjának fizetendő temetkezési segély összege 30 Ft (17. §).

Az alapszabály nem tartalmaz utalást arra, hogy a pénztár vezetésében főnöki irányítás érvényesülne. De nem is zárja ki ennek lehetőségét, amennyiben a segélyalap képzésében az egylet meglevő vagyona, a heti járulékok, a tagok beíratási ille60 Uo. 1877. május 11—E közgyűlés Burgert újból elnökké válaszotta, aki —évenként újraválasztva — 1882-ig töltötte be a szegedi egylet, attól kezdve 1885. március 8-ig a kerületi szervezet elnökének tisztét. (VDCSMMT 1868—1917. 101. 1.)

61 Budapestre való visszatérése után először a Kunossy-nyomda, majd 1878-tól a Légrády- nyomda üzletvezetője. Rövid ideig nyomdatulajdonos is volt. Ő írta az 1878. évi I. magyar nyomdászkongresszus idején rendezett nyomtatványkiállításról szóló magyar—német nyelvű könyvet, továbbá A nyomdaipar az 1880-i Alsó-Ausztriai iparkiállításon c. kiadványt. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységet folytatott, szakcikkei jelentek meg a Magyar Nyomdászat és a Nyomdászok Közlönye c. folyóiratokban. Mozgalmi kérdésekkel foglalkozó írásai a Typographiában láttak napvilágot. Vö. Pusztai Ferenc (szerk.): Nyomdászati enciklopédia. Budapest, 1902. 494. 1.

62 VDCSMMT 1868—1917. Id. mű 78—85.1.

148