Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében
Az utolsó kötet végén levő Megjegyzések a Szentes mezővárosban folyt országos összeíráshoz (Observationes Conscriptionis Regnicolaris Oppidi Szentes) című rovat ismertetésében az adatközlésen kívül igyekszünk bemutatni azt a módszert is, ahogyan az összeíró biztosok kiszámították a szántók, a rétek, a szőlők és a tehenek hasznát.16 Helyenként más forrásból pótoljuk a hiányzó adatokat. Szentes úrbéres telekállományát az 1772. évi úrbérrendezés (urbárium) és az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedések 558 telekben állapították meg. A város határában levő földeket az 1. osztályba sorolták, egy telek belső állományát 1 holdban, külső szántóit 34 holdban, rétjeit 22 holdban határozták meg, úgy, hogy 1 hold 2 pozsonyi mérőt számít, területe pedig 1100 négyszögöl. Akkor — 1781-ben — 540 4/8 telket valóban kimértek a jobbágy és nemes lakosok közt, 17 4/8 telket a község magának tartott meg. Holdakban kifejezve 31 806 hold volt a szentesi úrbéres határ, ebből szántó 19 530, rét 12 276 hold, a rétből a városé 1000 hold. Ez az állomány 1928-ig némileg módosult, hogy mennyire, azt pontosan meg tudjuk állapítani. 1836-ban 554 4/8 telek volt, ebből a jobbágyok 515 3/8-ot, a nemesek 39 1/8-ot használtak.17 Máshol 554 7/8 telket számolnak, ez pontosan megegyezik az 1828. évi összeírás pozsonyi mérőbe átszámolt adataival. Az ilyen egyezés azonban igen ritka. Az összeíró biztosok mérőben számoltak. A pm eredetileg űrmérték: 62,5 liter. Területmértéknek is használták: akkora szántó, amekkorába 1 pm gabonát vetnek, általában 600 négyszögöl. Szentesen azonban, ahol a szántókat az 1. osztályba sorolták — termékenységük miatt —, 2 pm területű föld 1100 négyszögöl volt ( = 0,6875 katasztrális hold = 0,3956 hektár). Szentesen 1828-ban a nemesek együttesen 36 1/8 úrbéres telket bírtak, vagyis — az ugar leszámításával — 1228 4/8 pm szántót és 794 6/8 kaszás, vagyis 1192 1/8 pm rétet. Az adófizetők 518 6/8 telket használtak, vagyis — az ugar leszámításával — 17 637 4/8 pm szántót és 11 412 4/8 kaszás, azaz 17 118 6/8 pm rétet. A határ nem volt nyomásokra (calcatura) fölosztva, a földművelők telekjárandósága egy-egy tagban volt kiosztva (természetesen a szántó). Mivel Csongrád megyében általában kétnyomásos gazdálkodás folyt, a szántóknak csak a felét vetették be adóköteles gabonával, a másik fele ugar (vervactum) maradt. Ezért az összeíró biztosok annyi pm szántóföldet vettek föl, ahány hold volt: az ugar nem volt állami (és földesúri) adó alá vetve, Pedig az ugar sem maradt parlagon, sőt egyes adatok azt sejtetik, hogy jövedelme nagyobb volt, mint a szántóké: zöldséget, gyümölcsöt, ipari és kapásnövényeket termesztettek benne. A szántóföldeket (agri) termékenységük szerint 3 osztályba sorolták (azon belül, hogy az egész határ 1. osztályú volt). Ezek az osztályok értékkategóriák voltak, minősítő kulcsként azt a pénzösszeget adták meg, amennyiért bérbe adták vagy adhatták volna (census). 1. osztályú volt — 24 krajcár bérrel — 4409 3/8 pm, összesen 1763 Ft 45 kr bérrel; 2. osztályú volt — 18 krajcár bérrel — 4409 3/8 pm, összesen 1322 Ft 48 6/8 kr bérrel; 16 A feldolgozás módszerében két mű adott példát a már említett BoiTLÓ-tanulmányon kívül: Schneider MiKLÓsnak A nógrádi adózó nép viszonyai 1828-ban (Salgótarján, 1972) c. kötete és Bohony NÁNDORnak a Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as összeírás tükrében (Agrártörténeti Szemle 1978: 3—4. sz.) c. cikke .Ez utóbbi „szerény kísérlet a megoldási lehetőségek felderítésére” — ahogy a szerző írja. Számítási módszereit kitűnően lehet használni a mi esetünkben. 17 Számos levéltári és egyéb helyről. Együtt vannak az adatok Barta László: A szentesi örök- váltság c. tanulmányának 15., ill. 29., 40. lapján. (Csongrád megyei füzetek 10., Szeged, 1979.; a Somogyi-könyvtár kiadványa). 12
