Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
8. Királydaróci uradalom 9. Salánki uradalom 10. Surány-megyeri uradalom 11. Poroszlói uradalom 12. Alföldi birtokok 13. Fóti uradalom Az 1827. évi osztály szerint I. Gróf Károlyi Istvánnak jutott a fóti, a radványi uradalom, Csongrád mezővárosa minden tartozandóságával, Szentes városból a szentlászlói majorság és a kiskirálysági árendás földek, a vásárhelyi Kenyerei majorság teljes egészében. Hódmezővásárhely határából 2792 ^ allodiális föld, egész Szegvár, —- hozzácsatolva 10 640 hold Szentesből. Ugyancsak az övé Szentesből Pörös rét és a Szentgyörgyi kertészség. Egy rész az Újvárosi pusztából és Derekegyházából 14 149 holdnyi terület. A csanyi kertészség helyett az újfalusi, eliési és felgyevi kertészségeket kapta. II. Gróf Károlyi Lajos részére jutott a Surány-megyeri uradalom, az erdődi uradalom egy része Kenderessel. Az alföldi jószágokból esett neki Hódmezővásárhely határából 2792 hold, Szentesből 15 120 hold és még külön 500 hold, a derek- egyházi és szénási pusztákból 14 149 hold és a Csanyi kertészség fele. III. Károlyi György gróf kapta a nagykárolyi, nyírbátori, erdődi uradalmakat.. Hódmezővásárhelyből 2792 hold allodiális földet, Orosházából 9800 holdat, Szentesen 5264 holdat és még külön 500 holdat. Jutott még neki a Kiskirálysági és szénási pusztából mintegy 1200 hold, Sámsonban 5317 hold, valamint a 289^ holdnyi fehértói kertészség.30 Maradt jócskán osztatlan, közös birtok is. Ezeknek feladata a közös kiadások fedezése volt. így pl. a leánynegyedek kifizetése, a kölcsönvett tőkék visszafizetése, a kamatok fizetése, közös törvénykezési költségek, közös tisztviselők fizetése, penziona- tusok fizetése, közös épületek karbantartása stb. Az e célra közösben tartott tucatnyi kisebb-nagyobb birtok közül a Salánk-muzsalyi uradalom volt a legjelentékenyebb. Vásárhelyen is hagytak e célra 3882^ holdat, meg a füzeseket, a dézsmára kiadott káposztaföldeket, és az ugyancsak dézsmaköteles szőlőket, valamint a regálékat. Ez utóbbihoz tartozott a sör- és pálinkafőzés jövedelme, a korcsmáltatás, vásári helypénz, halászat, malomjuss, kazánbér, méh- és báránydézsma. Mindezeket közösen szedetik. Amelyik testvér a maga részét természetben akarja, úgyis megkaphatja. A birtokosztály roppant jelentőségét eddig nem méltányoltuk kellően. Hiszen ekkor indulnak el a károlyi uradalmak a belterjesebb gazdálkodás felé. Az osztály után az egyes grófi ráták kidolgozták a modern üzemszervezés szellemében a gazdasági kerületeket. Átlagosan kb. 3—4000 holdas gazdaságok kaptak gazdasági központot, majort. Megindul a fásítás, az okszerű talajművelés. Modern eszközöket szereznek be, talajerőt pótolnak, takarmánynövényeket termelnek, — belterjesebbé teszik az állattenyésztést is. A híres derekegyházi gulyát felszámolták. A harmincas évek közepén megindul a munkás-kolóniák telepítése. Ezekben a majorságokban a munkák jelentős részét pénzes, illetve konvencionális cselédek, munkások végzik. Valahogy olyan formán, mint ahogy a távoli mernyei uradalomnál láttuk: ,,Az üzemszerűség előtérbe kerülésének kézzelfogható jele volt az, hogy az 1830-as évektől egyre inkább a konven- ciós, tehát bérért végzett munka részaránya az uradalomban”.31 Már az 1832—36-os országgyűlés előtti években fölmerült a birtoklás kérdésének. 30 ÉBLE 1911, 172. 31 Tóth 1977, 13. 69
