Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
kettős irányvonala feladásának szükségessége. A pártegység érdekében ekkor megkötött kompromisszum az utolsó volt az SZDP életében, a baloldal ugyanis e periódus végére eljutott a párt jobboldalával való leszámolás szükségességének felismeréséhez. A következő időszakban — ha nem is mindig következetesen — végrehajtotta azt és ezzel megteremtette a munkásosztály szervezeti egysége, az egységes munkáspárt létrehozásának legfőbb feltételét.300 A munkásegység fejlődését, a fejlődés szakaszait áttekintve Szegeden, megállapíthatjuk, hogy ha kitérőkkel és ellentmondásokkal terhelten is, de az egységbe torkolló, mind szorosabb együttműködés irányába fejlődött. A két párt helyi vezetőségének viszonylatában végig jó politikai és személyi kapcsolatokról beszélhetünk. Különösen a várospolitikában, a közigazgatásban, a törvényhatósági bizottságban, a Nemzeti Bizottságban és a város közéletében alakult ki jó együttműködés, volt a legjobb az összhang. Minimális kivételtől eltekintve teljesen egységesen léptek fel ezeken a területeken, más pártok sem tudták a két munkáspártot egymás ellen fordítani, mint ahogyan az más helyeken a helyi közigazgatásban gyakran megtörtént. Az országos, nagypolitikai kérdésekben már több ingadozást tapasztalhatunk a szegedi SZDP vezetésében. Ez a központi pártvezetőség belső küzdelmeivel volt összefüggésben. De a reakció elleni harc kérdésében is általában sikerült a két munkáspárt akcióegységét biztosítani. Igen kedvező a kép a legalsó szinteken, üzemek, üzemi bizottságok, egyes szak- szervezeti csoportok, munkahelyek, munkásszövetkezetek, kisiparosi és kiskereskedői érdekképviseletek, kultúrmunka, tömegszervezeti munka területén vizsgálva az együttműködést. Ezek a legfontosabb mozgalmi szintjei a két párt találkozásának. Ahogyan arra rámutattunk a nagypolitikai kérdésekben, a reakció, a „drágaság” elleni harcban, a munkásosztály közvetlen gazdasági és politikai érdekeit szolgáló rendszabályok bevezetésének tekintetében itt csaknem teljes volt az összhang. Ha összegezni akarjuk, mi az oka annak, hogy a munkásegység a népi demokratikus forradalom időszakában a városban viszonylag jól funkcionált, mindenekelőtt a szegedi politikai viszonyokat, az itt rendkívül erős reakciót kell megemlítenünk. Szeged sajátos helyzete, sajátos gazdasági, politikai, társadalmi struktúrája — abból következően az alkalmazotti, kispolgári, értelmiségi rétegek rendkívül nagy száma, az egyetem jelenléte, a város közigazgatási központ jellege, püspöki székhely mivolta, az elmaradott, szétszórt politikailag iskolázatlan munkás és főleg paraszti rétegek — vagyis a munkásosztály és a parasztság strukturális összetétele —- a reakciót erősítette. A két munkáspárt — ha viszonylag nem is volt gyenge — ebben a reakciós közegben különösen egymásra volt utalva, mivel csak a szilárd munkásegység ellensúlyozhatta a szegedi reakciót. A másik — mostmár mozgalmon belüli tényező — az MKP helyi szervezetének politikájában, tevékenységében, erejében rejlik. Szegeden ugyanis kezdettől, az első pillanattól fogva a munkásmozgalom irányát egyértelműen a kommunista párt határozta meg. Kezdeti előnyét, szerepét, pozícióit a különböző munkásszervezetekben, Szeged életében egész további tevékenységével — és a másik párttal kapcsolatban alapvetően helyes politikájával — igazolta és őrizte meg. Az MKP tehát feltétlenül erősebb, befolyásosabb volt Szegeden az SZDP-nél és mivel ez a munkásegység egyik fő biztosítéka, így szintén pozitívan hatott az együttműködésre. 300 A munkásegység további fejlődéséről a fordulat évében és a két munkáspárt egyesülésének körülményeiről Szegeden lásd: Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése a fordulat évében és az egységes munkáspárt megteremtése Szegeden c. tanulmányát. Szegedi Orvos- tudományi Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézet. Tudományos Közlemények. Szeged, 1976. 77—94. 1. 249
