Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
L választási előkészületei, agitációja között. Az ugyanis a koalíciós viszonyok közöt^ törvényszerű volt — az SZDP helyzete, egységének hiánya, következetlensége ez még jobban alátámasztotta —, hogy a kommunisták fokozottan törekedtek pártjuk megerősítésére, vezető szerepének biztosítására. Dr. Zöld Sándor dohánygyári beszédében — amellyel megindult a párt helyi választási kampánya — a kommunisták szerepének kidomborítására szólított fel.281 Ugyanakkor az SZDP-nél sokkal erőteljesebben hangsúlyozta a munkásegységet. A munkásosztály, a népi demokratikus forradalom érdekeit ő egy pillanatig sem tévesztette szem elől, pártjának érdekei megegyeztek a munkásosztály, a nép érdekeivel. Komócsin Zoltán kijelentette: „A munkásegység lángbaborítására és összeomlására hiába spekulálnak az üzemek felgyújtói, a politikai gyújtogatok.”282 Az MKP tehát választási kampányában szem- előtt tartotta a munkásegységet, és saját erejének növelését sem a munkásegység felbontása — szemben az SZDP-vel, legalább is annak jobboldalával —, hanem annak megszilárdítása érdekében tartotta döntőnek. Ezért harcolt az MKP az SZDP ellen is. A szociáldemokrata jobboldal viszont — amint azt Kéthly fentebb idézett kijelentéséből láttuk — a népi demokratikus fejlődés fő erejének, a munkásegységnek a megbontására, az MKP-tól való eltávolodásra törekedett. Ezért harcolt a kommunista párt ellen. Kétségtelen viszont az, hogy az MKP túlzott nyomása és helytelen taktikai lépései, a szociáldemokrata pártérdek ekkor közös platform felé szorította a különböző szociáldemokrata irányzatokat, bár a baloldal nem volt munkásegység- és kommunistaellenes. Ez volt az alapvető oka annak, hogy ebben az időben a munkásegység híveinek hangja elhalkult a helyi szociáldemokrata szervezetben. Ilyen körülmények között a két párt július 29-i pártközi értekezletének határozatát nem tartották be. Ezen ugyanis leszögezték, hogy amennyiben a polgári pártok támadást intéznek az MKP ellen, az SZDP minden erejével, sajtójában is harcol e támadások ellen.283 A megállapodás ténye mégis figyelemreméltó -— annak megszegése ellenére is — mivel újólag mutatta a hajlandóságot az SZDP szegedi szervezete részéről is az együttműködésre. A választási versengés a legalsó — alapszervi, üzemi — szinten is néhány helyen meg tudta zavarni a dolgozók egységét.284 Ugyanakkor ezen a szinten is láthatjuk az egységnek pozitív jeleit, pl. a Gyufagyárban, ahol a dolgozók pártkülönbség nélkül az MKP választási alapjára fizettek be és ezért az ottani szociáldemokrata tagokat a városi vezetőség meg is bírálta.285 A gyufagyári munkások indoklása e tettük mellett rendkívül fontos tényt tükröz — ami majd a választáson is megnyilvánul — nevezetesen azt, hogy az MKP következetes, baloldali, népi és munkáspolitikája egyre erőteljesebb hatást gyakorolt a szociáldemokrata munkásokra is. E lépésük indoklásaként ugyanis azt említik meg: belátták, hogy az MKP munkáját a dolgozók fel- emelkedése érdekében végzi. Ebben a megállapításban benne van, hogy az SZDP- nél ilyen vonatkozásban bajok vannak. A Délmagyarországi Cipőgyár egyik szociáldemokrata munkása is a választási eredményektől függetlenül azt reméli, hogy a munkásegység a választások után még szorosabbá válik.286 A tervbizottság augusztus 14-i ülésén dr. Berkes Pál (SZDP) köszönetét mondott az MKP-nak a szegedi 3 éves terv elkészítéséért és elfogadta azt tárgyalási alapul.287 Egyes választókörzetek281 Délmagyarország, 1947. augusztus 3. 282 Uo. 1947. augusztus 5. 283 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma 39—7/947. 284 A Konzervgyárban, az Űjszegedi Kenderben, a vasútnál, és a Hídépítő Kirendeltségen tapasztaljuk ezt különösen. 285 Délmagyarország, 1947. augusztus 7., Szegedi Népszava, 1947. augusztus 8. 286 Délmagyarország, 1947. augusztus 10. 287 Uo. 1947. augusztus 15. 245
