Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
ben is jó összhangban működtek együtt az összeíró bizottságok kommunista és szociáldemokrata tagjai.288 Az augusztus 2-án tartott vasutas nagygyűlésen az MKP és az SZDP szónoka egyaránt a választási szövetség és megállapodás értelmében beszélt, éltette a munkásegységet.289 Ilyen és ehhez hasonló jelek mutatták azért azt is, hogy a választási harc — bár súlyos sebeket ejtett a munkásegységen — csak átmeneti zavarokat okozhatott. Ezek jelezték, hogy a szegedi munkásságnál sem tűntek el az együttműködés fenntartása irányába ható tényezők, csupán átmenetileg szorulhattak háttérbe. Szegeden 81 958 volt a szavazásra jogosultak létszáma, 1424-gyel több mint az 1945. november 4-i választás alkalmával. A szegedi választás eredménye ezúttal is eltérő képet mutatott az országostól. A Pfeiffer párt — amelyről a két munkáspárt az inkább egymás ellen folytatott harc közben helyileg is megfeledkezett — abszolút többséget kapott. Az MKP a szavazatok 15,6%-át (12 254) kapta meg, az SZDP pedig a szavazatok 11,4%-át (9002).290 A két munkáspárt együttesen tehát kevesebb szavazatot kapott Szegeden, mint 1945-ben. Ezen belül viszont az arányok eltolódtak, mivel az MKP jelentősen — 35,3%-kal növelte szavazatainak számát, ugyanakkor az SZDP kb. 6000 szavazatot vesztett. A választási eredmények tehát igazolták a fentebb elemzett folyamatokat a két párt fejlődésével, erőviszonyával kapcsolatban. A választás bizonyította ugyanis az MKP növekvő befolyását helyi szinten is, de igazolta azt is, hogy a munkásegység megvalósulását akadályozó viszályok, a jó viszony megromlása, a két munkáspárt vetélkedése a reakciónak kedvez. Megmutatta azt is, hogy az SZDP kettőssége, következetlensége, ingadozása mennyire veszélyes és káros, mennyire hátrányos a forradalmi folyamat és az SZDP szempontjából egyaránt. A választások utáni hónap éles politikai harcban telt el felső, közép és alsó szinten egyaránt. Az MKP Politikai Bizottsága helyesen értékelte a választási eredményeket, mutatott rá annak pozitív és negatív vonásaira. Konklúziója a munkáspártok együttműködésének vonatkozásában az, hogy feltétlenül szükség van az akcióegység, a munkásegység megszilárdítására.291 Az SZDP-ben viszont nem volt ilyen egyértelmű a helyzet és a helyzetelemzés. Itt ugyanis felfokozott várakozással tekintettek a választások elé és a választási visszaesés, valamint a kommunista párt előretörése szinte sokkhatást keltett a párt vezetőségében. A jobboldal támadásba lendült, de nemcsak ők, hanem mások is a kommunistákat vádolták és a Szociáldemokrata Párt baloldali, együttműködési politikáját hibáztatták a választási fiaskóért. A választási vereséget a párt baloldalának nyakába akarták varrni és a jobboldal különböző koncepcióit, feltételeit érvényre juttatni. Ez azonban nem sikerült, mivel súlyos és éles belső harcok után és árán az SZDP vezetősége is a munkásegység további fenntartása mellett foglalt állást.292 Az MKP szegedi szervezetének választásokról készített értékelése is mértéktartó, reális volt. Megállapítják, hogy Szeged sajátosságait figyelembe véve a választási eredmény nem lebecsülendő, annak ellenére, hogy jobb eredményt szerettek volna elérni. (Előzetesen 23 %-ra számítottak.) Levonták azokat a következtetéseket is, amelyek a pártszervezet politikai és szervezeti hiányosságait mutatták. Helyesen utaltak rá, hogy az SZDP gyenge választási eredményében nagy szerepet játszott az, hogy a választások alatt Szegeden is megromlott a munkásegység. Ebből kiindulva feltétlenül szükségesnek tartották a munkásegység javítását, bízva abban, hogy az 288 Szegedi Népszava, 1947. augusztus 7. 289 Déimagyarország, 1947. augusztus 3. 290 Uo. 1947. szeptember 2., szeptember 3. 291 Az MKP és SZDP határozatai 1944—48., 502—503. 1. 292 Uo. 507—509. 1. 246
