Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
demokratikus fejlődés fordulópontjához közeledett. Éppen ezért a reakciós erők a nemzetközi helyzet alakulására és a békeszerződésre támaszkodva megpróbálták a belső fejlődés nekik nem tetsző útjának megakadályozását elérni és a fejlődés menetét visszafordítani. Ez nyílt összeesküvéshez, illetve a koalíció felrobbantásának kísérletéhez, annak permanens válságához vezetett. Ezzel párhuzamosan vált rendkívül veszélyessé Peyer, dr. Valentiny és társaik nyílt zászlóbontása, újabb kísérletük az SZDP jobbratolására és szembefordítására a demokratikus erőkkel, a munkásegységgel. Peyerék akciója — bár Szegeden is voltak elszigetelt kísérletek támogatást szerezni az akcióhoz, mivel dr. Valentinynek volt befolyása az itteni szervezetben múltja és személyes kapcsolatai következtében — a városban nem kapott támogatást. 1946. december 16-án a szegedi pártvezetőség, majd december 17-én a VB egyértelműen elvetette és elítélte Peyer és társai memorandumát a munkásosztály, a pártegység és a munkásegység szempontjából egyaránt.216 Ilyen értelemben foglalt állást Papdi György a december 20-i országos pártválasztmányi ülésen, tolmácsolva a szegedi pártszervezet bizalmát a pártvezetőség, és ezzel együtt a baloldali szociáldemokrata politika és a kommunistákkal való együttműködés iránt.217 A Peyer-ügy mellett „a két munkáspárt viszonyát változatlanul erősen befolyásolták a politikai, gazdasági és a társadalmi élet különböző területein folyó pozícióharcok”,218 valamint az ettől az időtől fogva szinte állandósuló szociáldemokrata sérelmi politika. 1947 első felében mindenekelőtt az ekkor esedékes üzemi bizottsági választások, és ezzel is kapcsolatban a szakszervezeti pozíciók kérdése, valamint az összeesküvés az a két legfőbb csomópont, ami a munkásegység alakulására jelentős hatással volt. A fasiszta összeesküvés leleplezése, a reakciós veszély feltétlenül az együttműködés erősítésének irányába hatott, az üzemi bizottsági választások, illetve a szakszervezeti vonalon folyó rivalizálás viszont károsan hatott rá, gyengítette azt. A két munkáspárt a fasiszta összeesküvést azonos módon ítélte meg, együttműködött az összeesküvés és következményei következetes felszámolásának és politikai konzekvenciái levonásának követelésében. Az összeesküvés következményeinek felszámolása kapcsán az SZDP baloldali vezetői igyekeztek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat a kommunista párttal, és ugyanez volt a törekvése a szociáldemokrata párttal kapcsolatban az MKP-nak is. Ennek érdekében 1947. január 10-én Szegeden a két munkáspárt és a szakszervezetek képviselői elhatározták, hogy feliratban tiltakoznak a miniszterelnöknél az összeesküvők ellen, felvetve az FKP jobboldalának felelősségét is.219 Ugyanezen a napon a dolgozók munkabeszüntetéssel is kifejezték tiltakozásukat az összeesküvők, az árdrágítók és azok ellen, „akik támogatják, takargatják, elősegítik a reakciós összeesküvést”.220 Az MKP összvezetőségi ülése „még inkább mint valaha, a munkásegység még szilárdabbá, még testvériesebbé válását az üzemekben, szakszervezetekben rendkívül fontosnak tartja”. Hangoztatják, hogy a kölcsönös bizalom szellemében kell megoldani a kölcsönös sérelmek orvoslását is.221 1947. január 24-én közös Lenin-megemlékezés, január 26-án közös kiskereskedői gyűlés, február 1-én közös köztársasági emlékünnepség, február 16-án közös kisipa216 Szegedi Népszava, 1946. december 17., december 18. 217 Uo. 1946. december 21. 218 Balogh Sándor: i. m. 373. 1. 219 Délmagyarország, 1947. január 11. 220 Uo. 1947. január 10. 221 Uo. 1947. január 19. 234
