Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
ros gyűlés jelzi a munkásegység fejlődésének útját a városban. A munkásegység jegyében zajlott le a városi közigazgatási testület január 31-i ülése is.222 Az SZDP tevékenysége, magatartása azonban ebben a periódusban sem tekinthető egyértelműnek. Az üzemi bizottsági választásokat sürgetve pozícióinak megjavítására törekedett és csak a vártnál sokkal kiélezettebb pártversengés, a kommunisták váratlan választási győzelmei, az első néhány választás eredménye és a súlyos koalíciós válság hatására járult hozzá a választások elhalasztásához. Szegeden a versengés nem éleződött ki túlságosan, mivel az SZDP helyileg csak 1947. január 11-én adta ki választási instrukcióit üzemi pártszervezetei összvezetőségi ülésén, a Szak- szervezeti Tanács viszont január 13-án függesztette fel a választásokat.223 Annál nagyobb problémát okozott a szakszervezeti pozíciók, többek között a szakszervezeti bizalmiak pártarányának kérdése. Az SZDP változatlanul a párt megerősödését, a paritást hangsúlyozta és itt megerősödésének az MKP volt a legfőbb akadálya. Az SZDP XXXV. kongresszusára küldendő szegedi küldötteket megválasztó taggyűlésen nyíltan kirobbantak az ellentétek a párton belül, igaz, egyelőre csak személyi kérdésekben és formai okokra hivatkozva. Az 1947. január 5-i taggyűlésen az elektorok Vörös Józsefet, dr. Czibula Antalt és Pleskó Bélát választották meg kongresszusi küldöttnek.224 Hármuk közül helyi viszonylatban dr. Czibula Antal centristának minősíthető, Pleskó Béla és Vörös József pedig jobboldalinak, illetve a jobboldalhoz közelállónak. E választási eredmény, valamint a gyűlésen történtek miatt a városi titkárság felülvizsgálta az elektorválasztó alapszervezeti taggyűlések körülményeit és a választás megsemmisítését javasolta. Több helyen választás nélkül jelölték ki az elektorokat, a belvárosi pártszervezet pedig mandátummal látott el olyan személyeket is, akik még csak a kijelöltek között sem voltak. E formai szabálytalanságokra hivatkozva az 1947. január 6-i elnökségi és a január 7-i VB ülés a választási eredmények megsemmisítését és új taggyűlés megtartását határozta el. Eredetileg ez utóbbit nem akarták, azonban az említett szabálytalanságokon túl még olyan dolgokat is megtudtak, „amelyeket a mozgalom történetében még nemigen tapasztaltunk”, és amelyeket nemcsak a párt szervezeti szabályzatával, hanem a szocialista meggyőződéssel sem tartottak összeegyeztethetőnek.225 1947. január 23-án tartották meg a megismételt küldöttválasztó taggyűlést, amelyen Parcsetics Mihályt, dr. Berkes Pált és Papdi Györgyöt választották a szegedi szociáldemokraták küldötteivé. Ez a küldöttösszetétel a korábban megválasztottnál lényegesen baloldalibb, — bár kompromisszumos jellegű — volt, de éppen így felelt meg a szegedi viszonyoknak. Az egyértelműen baloldalinak tartható Papdi György és a baloldalhoz közelálló dr. Berkes Pál mellett Parcsetics Mihály sorolható az ingadozók, centristák közé, de ő sem tartható jobboldalinak. A választásokkal kapcsolatos szervezett jobboldali akciót a második választás után történtek is bizonyítják. Egy csoport ugyanis petíciót nyújtott be a választás ellen, ezúttal is formai okokra hivatkozva.226 Ezt a fellebbezést 11 személy írta alá- akik közül dr. Müller Manó, dr. Zajtai Lajos és Nemessányi Zoltán tartoztak az is, mértebb szegedi szociáldemokraták közé. A pártelnökség ezt a fellebbezést elutasította és ilyen értelemben foglalt állást a pártközpont is. Nagyon lényeges, hogy a fellebbezést szerintük dr. Valentiny és köre sugalmazta, és ezt a tartalmi szempontot 222 Uo. 1947. január 23., január 28., 1947. február 1. CsmL.: Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1947. 223 Szegedi Népszava, 1947. január 12., Népszava, 1947. január 14. 224 Szegedi Népszava, 1947. január 8. 225 PI Arch. 283—3/128. 226 Uo. 235
