Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
már idézett 1946. október 29-i szóbeli beszámolójában elmondta a párt vezető szervei előtt, hogy kapcsolatuk az SZDP-vel a B-lista végrehajtása által okozott átmeneti megtorpanás után megjavult. A párt tekintélye az értelmiség között megnőtt. Az értelmiség bekapcsolása a falujárásba vonzza a szociáldemokrata értelmiséget is, tanfelügyelőjük pedig átlépés előtt áll.209 Mindez a szegedi SZDP-ben is növekvő jobboldali veszély ellenére történt. Papdi György SZDP titkár is hasonló értelemben értékelte a szegedi munkásegységet, munkáspárti együttműködést ebben az időszakban. Kiemelte, hogy különösebb nehézség az utóbbi időben a két párt egymáshoz való viszonyában Szegeden nem merült fel, tehát viszonylagos javulás következett be a két párt együttműködésében.210 Figyelemre méltó, hogy egyes szegedi üzemekben a két párt közös pártnapokat rendezett „a két párt tagjai között felmerülő ellentéteket mindenkor a két párt üzemi bizottságának titkársága vizsgálja felül és igyekszik azt közmegelégedésre elintézni”.211 Az Orion Bőrgyár, az Angol—Magyar Jutagyár, a Szegedi Kender RT, a Szegedi Lemezgyár üzemi bizottságaiban a két munkáspárt képviselői teljes mértékben együttműködnek a súlyos gazdasági helyzet okozta nehézségek megoldása, a munkanélküliség további növekedése megakadályozása érdekében.212- Az elmondottakat igazolja az SZDP szegedi szervezetének alábbi nyilatkozata is: ,,Mi, szegedi szociáldemokraták ... álljuk a szoros együttműködést. Akik soraink között lazítani akarnak, félreállítjuk. Erős a két munkáspárt Szegeden külön-külön is, de félelmetes hatalom, ha együtt halad.” Ez az együttműködés a reakció ellen, a politikai és gazdasági demokráciáért szoros és megbonthatatlan.”213 Az ebben az időszakban kidolgozott szegedi városfejlesztési program tekintetében is teljes volt az összhang a két munkáspárt között. A szegedi szociáldemokrata vezetés a gyakorlati együttműködésben ekkor is ingadozóbb, határozatlanabb, következetlenebb mint az együttműködés elvi megalapozásában. Ez világosan megmutatkozott az 1946. november 7-i ünnepségre történő előkészületek esetében is. Az MKP egyik szegedi vezetőségi tagja felkereste Papdi Györgyöt annak megbeszélésére, hogy munkabeszüntetéssel párosuló közös demonstratív felvonulással ünnepeljék meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Az SZDP szegedi irányítója azonban nem foglalt önállóan állást ebben a kérdésben, hanem döntés céljából pártjának főtitkárságát kereste meg.214 1946. december 9-én is ugyanilyen értelemben döntött az SZDP szegedi elnöksége a szegedi komunisták és a szakszervezetek által kezdeményezett, 1946. december 14-re tervezett tüntetés ügyében.215 Az SZDP-ben létezett egy határozat, amely az ilyen közös akciók engedélyezését központi döntésekhez kötötte. Ez is hozzájárult sokszor —• mint ebben az esetben is — a helyi SZDP szervezet felemás magatartásához és többször gátolta a közös megmozdulásokat. A november 7-i ünnepséget végül is közösen tartották, a december 14-i tüntetéstől viszont távolmaradtak. Az ilyen ingadozások leküzdésére, az együttműködés zavarainak kiküszöbölésére, a két erős, egységes munkáspártra, a szilárd munkásegységre szükség is volt, mivel 1946 végén—1947 elején a szocializmusba való átmenet feltételei érlelődtek, a népi 209 PI Arch. 274—16/156. 210 Uo. 283—3/124. 211 Uo. 212 CsmL.: Angol-Magyar Jutagyár iratai, Orion Bőrgyár iratai: üzemi bizottsági jegyzőkönyvek, Szegedi Lemezgyár és Faipari RT. iratai üzemi bizottsági levelezés és jegyzőkönyvek, Szegedi Kenderfonógyár RT. Üzemi bizottság, 1946. 213 Szegedi Népszava, 1946. október 8. 214 PI Arch. 283—3/124. 215 Uo. 233
