Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
1200 új tag lépett be az MKP-ba a városban.192 Igaz, a tényleges létszám nem nőtt meg ennyivel, az előző havi 9020-ról 9882-re emelkedett csak. Tombácz Imre 1946. október 29-én 9600 tagról tett említést.193 1947 januárjában 9485 tagot jelentettek, 1947 márciusában pedig jelentős emelkedéssel 10 219 tagot mutattak ki.194 Az adatokból kétségtelenül megállapítható a taglétszám emelkedése. Ennek az emelkedésnek akkor még csak kis hányada adódott a szociáldemokraták átlépéséből, de a két párt közötti viszonyban már ez is problémát okozott. Természetesen az SZDP szegedi szervezete is folytatta erőteljes tagszervező kampányát. Az Angol—Magyar Jutagyár 1946. júniusában 56 taggal alakult párt- szervezete például augusztus végéig, tehát alig két hónap alatt, megkétszerezte tagjainak számát. Az Újszegedi Kender üzemi szociáldemokrata szervezetébe 1946. szeptemberében 200 új tag lépett be. A Szociáldemokrata Pártba való belépések annyiban különböztek a kommunista pártba történőktől, hogy átlépés az MKP-ból az SZDP-be szinte alig történt, csak néhány egyedi esetben, illetve az MKP-ból való kizárás esetén. Az SZDP mozgalmi jelentései 1946 szeptemberében 11 157, októberben 11 269, novemberben 11413, decemberben 11 600, 1947 januárjában pedig 11 900 főről — vagyis kisarányú egyenletes növekedésről — tesznek említést.195 Az MKP nagyarányú szervező és tagtoborzó munkája tehát 1947 elejéig nem tudta behozni az SZDP 1945 nyarától megmutatkozó számbeli fölényét. Meg kell jegyeznünk — erről általában kevés szó esik — hogy az SZDP is jónéhány helyen túlzó, erőszakos módszereket alkalmazott taglétszámának növelése érdekében, holott ugyanezt az MKP esetében többször is szóvátette és tiltakozott ellene. Különösen a vasútnál találkozunk egyébként Szegeden is a sérelmi politika örve alatt ilyen jobboldali jelenségekkel, kommunistaellenességgel, ahol az MKP túlzó módszerei is kétségtelenül zavart okoztak.196 A szegedi vasutasok szociáldemokrata vezetői azt állítják, hogy „aljas aknamunka” folyik a szociáldemokrata mozgalom lehetetlenné tételére a MÁV területén. Hangoztatják, hogy a kommunista párttal történt megállapodás ellenére sok szociáldemokrata vasutast B-listáztak, a megüresedett helyeket csak kommunistákkal töltötték be, holott a vasutasok többsége szociáldemokrata.197 A súlyos ellentétek ellenére 1946. szeptember 9-én a szegedi vasutasok közös értekezleten tisztázták a felmerült problémákat. Bozóki Lajos, az SZDP küldötte a munkásegység fontossága, az előforduló súrlódások közös egyetértéssel történő megoldása mellett szállt síkra. Kijelentette, hogy a két pártnak semmilyen körülmények között sem szabad szembenállnia egymással.198 Az MKP nevében Komócsin Zoltán is azt hangoztatta, hogy a kommunista és szociáldemokrata vasutasok közötti, az utóbbi időben felmerült konkrét problémákat a munkásegység jegyében kell tisztázni. A két párt saját erejének növelése helyes — jelentette ki — de ez nem mehet a munkásegység rovására.199 Nagyon komoly előremutató tényező, hogy a súrlódások csökkentésére, kiküszöbölésére egy hattagú vasutas-összekötőbizottság felállítását határozták el, amelynek feladatává tették egy közös akcióprogram kidolgozását is.200 192 PI Arch. 274—16/156. 193 Uo. 194 Uo. 274—16/155. 195 Uo. 283—3/124., 283—3/13. adatai alapján. 196 Szegedi Népszava, 1946. szeptember 11. Ez is mutatja, hogy az MKP túlzó módszerei mindig a szociáldemokrata jobboldal erősödésének irányába hatottak. 197 PI Arch. 283—3/124. 198 Szegedi Népszava, 1946. szeptember 11. 199 Uo. 200 Uo 231
