Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
ellenére — a munkásegység jegyében zajlottak le a választások. A kommunisták több helyen engedtek át pozíciókat a testvérpártnak, hiszen a Szegeden kezdetben teljesen kommunista vezetésű és alapjában kommunistákból álló üzemi bizottságok — az időközben végbement változások ellenére — 1946 elejéig a párt kezében voltak. Természetes volt, hogy nem ragaszkodtak mereven a számarányokhoz, a paritáshoz, mivel ez nem tükrözte volna a pártnak a politikai életben, a gyakorlatban, a munkások közötti — taglétszámánál jóval erősebb — befolyását. Az SZDP szegedi szervezete bár a paritást hangoztatta, amint azt a választási események is mutatták, nem ragaszkodott és nem is ragaszkodhatott ennek merev betartásához, hiszen sok szociáldemokrata többségű üzem is kommunista többségű üzemi bizottságot választott. A kölcsönös engedmények eredményezték tehát, hogy összességében városi viszonylatban végül mégis érvényesült a paritás, a nagyobb befolyás illetve a nagyobb számarány alapján kölcsönösen biztosították azt. Nem az ellentét, hanem az összhang jellemezte tehát elsősorban az üzemi bizottsági választásokat. Ezt bizonyítja az is, hogy az MKP nagyszegedi titkára 1946. március 10-én, — tehát az üzemi bizottsági választások után és a B-lista körüli harc idején — azt jelentette, hogy Szegeden a viszonyunk az SZDP-vel jó, „az együttműködés ellenzőit az SZDP-ben elszigeteljük”.151 Zavaró momentumok, ellentétek a kapcsolatban természetesen ekkor is voltak tapasztalhatók. Erre utalt a fentebb idézett jelentés is, amely jelzi, hogy az SZDP jobbszárnyán Szegeden is jelentkeztek az együttműködés ellenzői, bár nem szervezetten, nem nyíltan és az SZDP-n belül is elszigetelve. Ugyanakkor másik oldalról, az MKP tagjainak, egyes szervezeteinek részéről is a tavaszi tömegmegmozdulások, és a gyakran „népítéletté” váló elkeseredettség egyes szociáldemokraták, sőt az SZDP ellen is irányult. Szegeden egy ilyen jelentős megmozdulásról tudunk az 1946 elején lezajló népmozgalmak idején. Március 9-én a Szegedi Kenderben a gyár munkásságának elégedetlensége három szociáldemokrata tisztviselő bántalmazásában nyilvánult meg. Ez nem a párt, hanem az illető személyek ellen irányult. Rövid idő alatt sikerült itt is helyreállítani a rendet. Néhány kizárás történt a kommunista pártból és az üzemi bizottság újjáválasztása április 12-én már a munkásegység jegyében zajlott le.152 Az üzemi bizottság új, kommunista elnöke az SZDP-vel való együttműködést, a munkásegység megszilárdítását tartotta legfontosabb feladatának.153 Az említett tényezők mellett még jónéhány konkrét akció bizonyítja, hogy Szegeden — a súrlódások ellenére — nem szenvedett törést az egységfront ebben az időszakban sem. Különösen kiemelkedő akció volt május elseje közös megünneplése, amely különösen az 1946-os évben volt a munkásegység nagy demonstrációja és egyben megerősítésének eszköze. Az MKP szegedi szervezete nagy erőfeszítéseket tett a munkásegység, a jó együttműködés megőrzésére, az ellene ható objektív és szubjektív tényezők ellen- súlyozására. Az MKP nagyszegedi pártértekezlete 1946. február 17-én határozatban szögezte le: „a két munkáspárt egységfrontjának megszilárdítását a népi demokrácia építésének legbiztosabb zálogaként tekinti”.154 Az MKP nagyszegedi választmányának 1946. március 31-i ülésén a felszólalók a munkásegység fontosságát hangsúlyozták. Leszögezték, hogy a munkásegység szorosabbra fűzése érdekében a párt teremtse meg az SZDP-vel az együttműködést a Nagyszegedhez tartozó falvak helyi szervezeteiben is.155 Az április 4-i nagygyűlésen id. Komócsin Mihály megyei szak151 Uo. 274—16/155. 152 CsmL.: Szegedi Kenderfonógyár RT. Üzemi bizottság, 1946. 153 Délmagyarország, 1946. április 14. 151 PI Arch. 274—16/155. 155 Délmagyarország, 1946. április 3. 225
