Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
szervezeti titkár hangsúlyozta: „az MKP-ba tömörült dolgozók testvérpártunkkal, az SZDP-vel és a Szabad Szakszervezetbe tömörült dolgozókkal együtt visszavernek minden támadást.”156 157 Az SZDP részéről dr. Antalffy György fogalmazta meg: „a magyar demokrácia alapja a szilárd munkásegység”.167 Figyelemre méltó, hogy ez szinte azonos a kommunista pártértekezlet határozatával, csupán a „népi” jelző maradt el a demokrácia elől, ezt ugyanis a szociáldemokraták általában nem használták. Kiemelkedően fontos témánk szempontjából az SZDP szegedi VB és az MKP Nagyszegedi Pártbizottsága 1946. április 11-i közös megbeszélése.158 Ezen az aktuális politikai, pártszervezési és közigazgatási kérdéseket vitatták meg. A két munkáspárt vezetői hangoztatták az összefogás szükségességét, a harmonikus együttműködést, a közös munka, a közös harc, a kapcsolatok fontosságát, szilárdságát és megbont- hatatlanságát. A teljes egyetértés kihangsúlyozása, de önmagában a találkozó is óriási jelentőségű eseménye volt a szegedi munkásegység fejlődésének, ha természetesen a teljes egyetértés megállapítása csak feltételesen fogadható is el. Maguk a pártvezetők is megállapították, hogy jelentkeztek zavarok az együttműködésben és hogy azon van még javítani való. Nem utolsósorban a találkozó is ennek érdekében jött létre. Ilyen megbeszélések azonban sok helyen elképzelhetetlenek voltak az 1946 nyarán egyre válságosabbá váló gazdasági és politikai szituációban. Az egészében jól funkcionáló akcióegység fenntartásához természetesen az SZDP szegedi szervezete politikájának, tevékenységének is hozzá kellett járulnia. A szegedi szociáldemokrata vezetők döntő többsége akarta az együttműködést, elvi és politikai szempontból kiindulva egyaránt alapvetőnek tartották, hogy,, a fennálló, inkább módszerbeli, mint ideológiai ellentét a két párt viszonyát nem zavarhatja meg. Mindkettő marxista párt, céljuk a politikai, gazdasági, társadalmi demokrácia”.159 Nagyon lényeges, hogy többségük nem polgári demokráciát értett ezen — bár vannak olyanok is a vezetésben, akik ezt értenek rajta — hanem következetes szociális demokráciát, ami lényegében pontatlan megfogalmazása az MKP népi demokrácia fogalmának. Hangsúlyozzák a két párt őszinte fegyverbarátságát, a közös erőfeszítéseket, a közös célt, vagyis az összekötő szálakat, az összefogás szükségességét. Már ekkor bírálták saját pártjuk opportunistáit, ami ebben az időben nyíltan szinte egyedi jelenség. 1946. február 20-án Papdi György, valamint dr. Czibula Antal, a párt szegedi elnöke egyaránt hangsúlyozták, hogy a reakció erősödése miatt szükséges, hogy a két párt együttműködését még szorosabbá tegyék.160 A SZIM-et is önállóságra, de egyben szoros együttműködésre szólították fel. Nagyon lényeges tehát, hogy ismét előtérbe került — jobban, mint 1945 őszén — a szegedi szociáldemokratáknál is az összefogás, az együttműködés szükségességének hangoztatása. Emellett ugyanakkor erőteljesebb a szociáldemokrácia egyenjogúságának, önállóságának, történelmi szerepének kiemelése illetve gyakorlati realizálására való törekvés, és vezető vagy legalábbis a kommunista párttal azonos szerep követelése. Nagyon lényeges azonban, hogy e két dolgot a szegediek nem állítják szembe egymással, az együttműködést stratégiai jelentőségűnek és a tömegek akaratából következőnek, kulcskérdésnek tekintették és nem rendelték alá ebben a periódusban a paritásnak, a sérelmi politikának. Kijelentették, hogy a közös célért a maguk módján, külön- külön harcoljanak a pártok, de sohasem egymás ellen. Ilyen körülmények között 156 Uo. 1946. április 6. 157 Uo. 158 Uo. 1946. április 13. 159 Szegedi Népszava, 1946. január 6., január 30. 190 Uo. 1946. február 20. 226
