Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
embert szívesen lát.86 Ez jelezte a kommunista pártszervező munka taktikájának megváltozását, és egyben azt is, hogy az MKP nem mond le és nem is mondhat le arról, hogy vezető erő legyen a Függetlenségi Frontban és a munkásegységfrontban egyaránt. Ez a vezető szerep — amelynek biztosítása a pártérdeken túl, osztály- és nemzeti érdek is volt — pedig attól is függött, hogy a párt szervezeti erejét, létszámát tekintve tudja-e elméleti-politikai fölényét, tömegekre gyakorolt hatását realizálni, különös tekintettel a közelgő választásokra. Ezért a párt is széles körű tagtoborzást indított, szélesítette tömegbázisát, mert az a veszély fenyegette, hogy a többi demokratikus párt — köztük az SZDP is — szervezeti szempontból olyan előnyre tesz szert, amelyet a kommunista párt centralizáltsága, szervezettsége sem tudott volna ellensúlyozni . A felszabadulás utáni demokratikus fejlődésre már lehetett alapozni a tagtoborzásnál — különösen a korábban felszabadult területeken —-, így Szegeden is. Természetesen ez a nyitás ideiglenesen nehézségekhez, az új párttagok nem kellő eszmei-politikai felkészültsége következtében bizonyos felhíguláshoz, káderproblémákhoz vezetett, főleg alsóbb szinteken. Ez azonban szükségszerű lépés volt, és különösen Szegeden volt erre szükség, a város fentebb elemzett ellentmondásos társadalmi struktúrája miatt. Ugyanakkor — éppen ezért — üzemi, kerületi és főleg falusi, tanyai szinten sok probléma adódott a vezetők nem kellő felkészültsége miatt az első időszakban. Az említett szervezési változás szükségességét a két munkáspárt szegedi szervezeti helyzetének, létszámának alakulása is aláhúzta, indokolta. Az MKP-nak 1945 júniusában a városban 8 alapszervezete, a külterületeken 13, a környező falvakban 11 szervezete működött, 6 helyen pedig folyt a szervezés. Az MKP szegedi szervezetének 1945 szeptemberében körülbelül 4000 tagja volt, annak ellenére, hogy csak egy pár szavas belépési nyilatkozatot kellett kitöltenie a belépőknek.87 Ez a taglétszám is már nagyarányú tagtoborzás eredménye volt. A választási agitáció következtében a pártszervezet tagjainak létszáma novemberre 5600 főre emelkedett.88 Abszolút értelemben ez óriási fejlődés, hatalmas eredmény a felszabadulás óta eltelt alig egy éves periódust tekintve. Ha azonban figyelembe vesszük a város lakosainak számát, valamint azt, hogy a párt döntő befolyással rendelkezett a város gazdasági, politikai életének irányításában, — és ez szervezeti vonatkozásban nem mutatkozott meg — akkor valóban kevés ez a létszám, amint arra az MKP KV Szervezési Osztályának instruktorai is rámutattak.89 Különösen kevésnek tűnik a tagok száma, ha összehasonlítjuk az SZDP szegedi szervezetének létszámával, amely jóval kevesebbet tett a felszabadulás után, csak „reagáló” párt volt, és mégis az ebben a periódusban elkezdett nagyarányú pártszervező, tagtoborzó munkájának eredményeképpen 1945 október elején taglétszáma már 6000 fő.90 1945 júniusában a városban 8, a külterületen 13, a környező falvakban 11 SZDP alapszervezet működött, 6 helységben pedig folyt a szervező munka.91 Egy 1945. augusztus 10-i beszámoló szerint Szegeden az SZDP-nek nyolc belterületi és 29 külterületi (községi, tanyai szervezete volt.92 Erről az időszakról még nem állnak rendelkezésünkre részletes rétegstatisztikák a két párt szociális összetételéről. Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az MKP szegedi szervezetében az alapvető meghatározó munkásság mellett viszonylag 86 Uo. 87 PI Arch. 274—16/88. 88 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma 2/5/48. 89 PI Arch. 274—16/88. 90 PI Arch. 253—3/43. 91 Az adatokat közli Strassenreiter Erzsébet: Az SZDP újjászerveződése (1944 október— 1945 július) PTK, 1971. 3. sz. 40. 1. 92 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 11. 214
