Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
nagy, az átlagosnál nagyobb az értelmiségi-alkalmazotti réteg aránya. Ez a város már többször emlitett specifikumaiból adódott, és így mindenképpen túlzó az az instruk- tori jelentés, amely azt bírálja, hogy „gyökereinket nem a szegedi munkások, parasztok, hanem a nyárspolgárok közé eresztettük”.93 A szegedi szervezet fő osztaga, fő bázisa ugyanis az ipari munkásság volt, az említett jelenség ellenére. A szegedi munkásság nagy számban sorakozott fel az SZDP mögé is, és az osztályon belül a kommunisták nem voltak fölényben, ellenkezőleg létszámban le is maradtak az SZDP mögött. Nagyobb mértékben jellemezte a felhígulás, az átrétegződés a Szociáldemokrata Pártot. Már ebben az időszakban is nagyobb számban léptek be oda az értelmiségi, alkalmazotti, és a kispolgári- és középrétegek.94 A párt Szegeden nagy létszámú orvos-, mérnök-, pedagógus-, pénzügyi-, tisztviselő-, közalkalmazott és magánalkalmazott csoportot hozott létre, majd 1945 végén kisiparos-kiskereskedő csoportot is. A vasutas és postás szakmában is a szociáldemokraták voltak többségben. Az értelmiség, de különösen az alkalmazotti-tisztviselői rétegek között az SZDP lényegesen nagyobb befolyással rendelkezett. Meg kell jegyezni, hogy az üzemi létszámot tekintve is fölényben volt ekkor az SZDP, de ebben az üzemi tisztviselők és alkalmazottak is benne voltak, tehát az üzemi létszám nem felelt meg teljesen a két párt erőviszonyának a munkásosztály körében. A parasztság vonatkozásában pedig egyértelmű volt Szegeden is a két munkáspárt közül az MKP hegemóniája, annál is inkább, mert Szegeden a Nemzeti Parasztpárt gyengébb, így a parasztság baloldali, radikális elemei is az MKP-ben tömörültek. A két munkáspárt együttműködését városi szinten bizonyítja, hogy előzetes megegyezéssel oldotta meg „demokratikus szellemben” a városházi státuszok rendezését. Megegyeztek, hogy a lemondott kommunista főispán, Karácsonyi Ferenc helyett szociáldemokratát választanak meg, a polgármester a kommunista Dénes Leó, helyettese a szociáldemokrata dr. Antalffy György lesz.95 Igaz, a főispán személyében már volt vita, az MKP a baloldali Papdi Györgyöt kívánta főispánnak és ez irányban nyomást is próbált gyakorolni. Az SZDP azonban — nyilvánvalóan pártérdekből, Papdinak pártvonalon tartása miatt —- a tőle jobbra álló Vörös Józsefet jelölte és választatta meg. A munkások között nagy befolyással rendelkező Papdi György közigazgatási területre való kerülése ugyanis a pártmunka és a pártszervezés visszaesésével járt volna. Az 1945. augusztus 14-i pártközi értekezletre közös álláspontot alakítottak ki, megegyeztek abban, hogy egyenlő számban lesznek a köz- igazgatás vezető posztjain kommunisták és szociáldemokraták, mégpedig 3—3 fő.96 A helyi szakszervezet vezetőségében, a Szakszervezeti Bizottságban továbbra is az együttműködés volt a meghatározó tényező. Ezt a testületet 1945. augusztus 27-én újraválasztották. Az új vezetőségbe 4 kommunista és 3 szociáldemokrata került.97 A legalsóbb szinteken, az egyes szakszervezetekben, kerületekben, üzemekben is voltak jelei a jó együttműködésnek ekkor. Ezek nem függetlenek a központi döntésektől, amelyek ebben az időben az együttműködés érdekében születtek. Augusztus 12-én a két párt Somogyi-telepi szervezete közös nagygyűlést tartott a munkásegység jel93 PI Arch. 274—16/88. 94 Vö. Strassenreiter Erzsébet: Az SZDP úijászerveződése (1944 október—1945 július) PTK, 1971. 3. sz. 44. 1. és Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—47. Kossuth, 1975. 22. 1. 95 Délmagyarország, 1945. július 20. Szegedi Népszava, 1945. július 20. Dénes Leó szóbeli közlése. 96 Szegedi Népszava, 1945. augusztus 26. 97 A Szakszervezeti Bizottság tagjai: Horváth József, Koncz László, Farkas István és Tombácz Imre az MKP részéről, Bernáth András, Lavner Sándor és Szappanos Lajos az SZDP részéről. Berényi Árpád a Nemzeti Parasztpárt tagja volt. Délmagyarország, 1945. augusztus 29. 215
