Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
rül szembe egymással a két munkáspárt. A hazatért Papdi György is az együttműködés szükségességét hangoztatta.74 A Független Kisgazdapárt egységbontó törekvései a pártok — elsősorban a két munkáspárt egységén — kudarcot vallottak Szegeden.75 76 Kétségtelen jelei vannak azonban, hogy a szociáldemokrata jobboldal itt is mozgolódik és két kérdésben közös platformra került a polgári erőkkel. Az egyik a kirobbanás előtt álló Valentiny-kérdés, vagyis a szociáldemokrata igazságügyminiszter megtartása a szegedi polgármesteri pozícióban. A másik a döntően kommunistákból álló rendőrség pártok szerinti összetételének megváltoztatása.78 Májusban egyébként az MKP is bizonyos mértékben módosította nemzeti egységpolitikáját.77 Ezt követően 1945 júliusában taktikai fordulat következett be az MKP szervező munkájában, a tömegpárttá válás terén és a következő periódusban az MKP erőteljes tagtoborzó kampányt indított az SZDP munkástagjainak soraiban, az MKP-ba való átvitelükért.78 Ezek a jelenségek azonban még csak alárendelten jelentkeztek ebben a periódusban. A kezdeti problémák, speciális fejlődés után tehát — amelyek mint említettem bizonyos pozitív vonásokat is tartalmaztak a munkásegység szempontjából — a népi demokratikus forradalom kezdeti időszakában Szegeden a két munkáspárt együttműködése igen jónak és eredményesnek tekinthető. Ezt különösen akkor állapíthatjuk meg, ha összevetjük a szegedi munkáspárti szervezetek viszonyát a Délkerületi Titkárság területén levő általános helyzettel a két munkáspárt között, nem is beszélve a több más helyen sok esetben súlyosan elmérgesedett viszonyról.79 A két munkáspárt szegedi akcióegysége nagy szerepet játszott helyileg az új élet megindításában, a fasizmus felszámolásában, az új demokratikus közigazgatás kiépítét- sében. 1945 nyarán a háború befejezésével, az alapvető antifasiszta, demokratikus feladatok megoldódásával a népi demokratikus átalakulás új szakasza kezdett kibontakozni, új feladatok merültek fel. A feléledt reakció is támadásba lendült az elért vívmányok ellen, az osztályszövetség baloldala, elsősorban az MKP és a munkásegység ellen. A politikai életben erőteljes polarizáció indult meg a „hogyan tovább?” kérdése körül, mind a pártok között, mind pedig egyes pártokon belül. A forradalom logikájából következett, hogy az elért eredmények megvédése is csak további lépésekkel, a forradalom továbbfejlesztésével volt lehetséges. Az MKP májusi konferenciája legfőbb feladatként az újjáépítést, valamint a munkásosztály súlyának növelését tűzte ki, változatlanul a nemzeti összefogás keretein belül, fokozatosan megvalósítva, és határozottabban hangsúlyozva a forradalom népi jellegét. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonított — éppen e célok elérése érdekében — a párt erősítésének is. A konferencia határozata kiemelte, hogy a párt „mélyítse el és szilárdítsa meg a munkásegységfrontot, a szociáldemokrata párttal való szoros együttműködést, a két munkáspárt április 27-i Nyílt Levelének szellemében és utasítson el minden kísérletet, amely ennek az egységnek megbontására irányul”.80 A megjelölt központi feladatot, az újjáépítést, a szilárd munkásegység jegyében tartotta megvalósíthatónak, és ez a cél alkalmas is volt az adott pillanatban a két párt tömegeinek közelítésére. A konferencia óriási vívmányként üdvözölte és megerősítette a szakszervezetekben megvaló74 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma. 21/6010. Közli: VDCSMMT 1944—45. Szeged, 1970. 193. 1. 75 PI Arch. 274—16/126. 76 MSZMP Cs. m. Biz. Archívuma. 21/6010. Közli: VDCSMMT 1944—45. Szeged, 1970. 194. 1. 77 Balogh Sándor: i. m. 37. 1. 78 Strassenreiter Erzsébet: i. m. 73. 1. 79 Az elmérgesedett viszonyra lásd PI Arch. 274—16/88., 274—16/126., 274—16/177. 80 Az MKP és SZDP határozatai 1944—1948. 82. 1. 212