Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
suit munkásegységet, kommunisták és szociáldemokraták szoros együttműködését a munkásság legfontosabb tömegszervezetében. Élesen elutasította a mindkét oldalról néhol jelentkező „különállási” kísérleteket. Ugyanakkor az MKP vezetőinek egyes állásfoglalásai is okoztak zavarokat az együttműködésben. Rákosi Mátyás 1945. május 17-i beszédében pl. az együttműködésben a „jó középút mellett” foglalt állást, természetesnek tartotta a súrlódásokat a vezetésben és alsó szinteken egyaránt, a túl jó viszonyt is hibának tartotta.81 1945 májusában az SZDP is kidolgozta az új helyzetnek megfelelő politikai irányvonalát. Ekkor és az augusztusban lezajlott XXXIV. kongresszuson is a párt a közvetlen politikai feladatokat helyesen, lényegében az MKP-val egyező módon határozta meg. Nagy jelentőségű volt a munkásegység szempontjából, hogy a két munkáspárt szoros együttműködését megerősítették, fenn kívánták tartani. Az SZDP-ben a két munkáspárt együttműködését elsősorban az veszélyeztette, hogy a párt jobboldala — amely már az előző időszakban sem nézte jó szemmel a párt balra tolódását, munkásegységfront-politikáját, az MKP térnyerését és vezető szerepét az együttműködésben, kezdett határozottabb formát ölteni. Peyer Károly hazatérése, az Angol Munkáspárt választási győzelme, a belpolitikai harcok, a Kéthly—Szeder vonal fellépése az SZDP-n belül is polarizált. Nyíltan azonban a XXXIV. kongresz- szuson sem lépett fel a jobboldal. Ez a kongresszus teljesen a baloldal irányításával zajlott le, de már kulisszák mögötti harcban született kompromisszum alapján.82 83 A jobboldal minden erőfeszítése ellenére nem tudta megakadályozni a budapesti választások közös listáját sem. Az említett tényezők a vidéki politikai életben, a helyi pártszervezetekben is éreztették hatásukat. Szegeden is felgyorsult a polarizálódás, egyre élesebben és nyíltabban lépett fel a reakció, az itt az átlagosnál is jobboldalibb Független Kisgazda- párt vezetésével. Az MNFF pártjai közötti együttműködésben éles ellentétek mutatkoztak és az addig igen jó munkáspárti együttműködés falán is megjelentek az első repedések. Az alapvető tényező azonban Szegeden most is az együttműködés volt, ellentétben több helységgel, ahol az együttműködés már ebben a kezdeti időszakban is gyakran lehetetlenné vált. Különösen az újjáépítésben való közös részvételben nyilvánult meg és funkcionált az együttműködés a két párt szegedi szervezetei és tagjai között. Kommunista kezdeményezésre a két munkáspárt és a szakszervezetek vezetőinek június 22-i együttes ülésén közös újjáépítési bizottság megalakítását határozták el.88 A kilenc tagú bizottság id. Komócsin Mihály vezetésével néhány nap múlva meg is tartotta alakuló ülését és megkezdte működését. Egységesen foglaltak állást a Törvényhatósági Bizottság július 11-i ülésén az FKP reakciós vezetőjével, Nagyiván Jánossal szemben.84 Az erősödő reakció elleni fellépés érdekében a szegedi kommunisták erőteljesen hangoztatták a munkásegység szükségességét. Komócsin Zoltán július 16-án kijelentette: „Az MKP és az SZDP együttműködése a legbiztosabb záloga annak, hogy a reakció csődöt mond”, és a két munkáspárt zászlaja alatti tömörülésre szólított fel.85 Ugyanakkor Keresztes Mihály, az MKP délkerületi titkára teljes joggal és helyesen hangsúlyozta azt is, hogy eddig különleges feltételeket szabtak a pártba való belépésnél, most nyitásra van szükség és az MKP minden becsületes, jószándékú 81 Strassenreiter Erzsébet: A két munkáspárt együttműködése a felszabadulás után. PTK. 1973. 2. sz. 70. 1. 82 Vö. SánthaIlona: A munkásegység fejlődése a felszabadulás után In.: Húsz év Kossuth,. 1964. 406—407. 1. 83 Délmagyarország, 1945. június 28. 84 CsmL. Szeged város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1945.. 85 Délmagyarország, 1945. július 18. 213'
