Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

Megkezdődött a harc a fasizmus maradványai ellen, a nyilasok, a fasiszták fele- lősségrevonásáért is. Ez az antifasiszta, demokratikus átalakulás egyik legfontosabb feladata volt. Az antifasiszta harc szükségességében egyetértett a két munkáspárt. Decemberben még együttes és egységes volt a két párt fellépése a fasiszta, jobboldali elemek elleni harc és a gyakorlati rendszabályok tekintetében is. Ugyanakkor itt, ebben a kérdésben eltérő megítélések is jelentkeztek. Az SZDP egyes szegedi veze­tőinél ugyanis jelentkezett a fasiszták elleni enyhébb rendszabályok alkalmazásának szándéka, a demokrácia elvont, általános, „tiszta”, szociáldemokrata értelmezése. Igaz, dr. Valentiny Ágoston saját hatáskörében hatályon kívül helyezte a zsidótör­vényeket. A jobboldali politikai bűnösök felelősségrevonására egy pártközi bizott­ságot javasolt.56 Ugyanilyen értelemben beszélt Gombkötő Péter az MKP szegedi titkára is.57 Dr. Valentiny szerint azonban ez a bizottság csak általános elvek elfoga­dását végezte volna el. Ä népbíróságok megalakítása, amely a polgári demokrácián túlmutató rendszabály volt — és amelyet az általa kiküldött pártközi bizottság java­solt — már ütközött az ő város- és országirányító koncepciójával. A reakció elleni harc módszereit illetően kialakult ellentétet mutatnak Szirmai Istvánnak, az MKP délkerületi titkárának 1945. január 10-i levele Gerő Ernőhöz.58 Ebben közölte, hogy dr. Valentiny Ágoston a központi intézkedés hiánya ürügyén a Nemzeti Bizottság január 10-i ülésén meg akarta akadályozni a népbírósági tanácsok felállítását. Ezt azonban — és a népbíróság elleni egyéb támadásokat — sikerült elhárítani és a pár­tok már ki is nevezték tagjaikat a népbírósági tanácsokba. Dr. Valentiny Ágoston álláspontját egyébként sem lehet teljes mértékben azonosítani a szegedi szociáldemok­rata állásponttal. A népbíróság felállítását ugyanis a szakszervezetek 1944. december 11-i összvezetőségi ülése követelte —- amelyen szociáldemokraták is résztvettek — és a szakszervezeti munkásság nevében hangoztatták, hogy a szegedi ügyészség fasisz­tákat felmentő ítéleteinek, a békülékeny szellemnek vessenek véget.59 Ennek értelmé­ben a Szegedi Nemzeti Bizottság december 12-én egyhangúlag határozta el a népbíró­ság felállítását. Bizonyos ellentét keletkezett a két párt között az igazoló bizottságok kérdésé­ben is. Az SZDP egyes szegedi vezetői ugyanis megálltak az elveknél, az MKP szegedi szervezete viszont konkrét, határozott harcot, azonnali intézkedéseket követelt a fasiszták, a reakciósok ellen. A szegedi pártszervezet 1945. január 1-i taggyűlésén a szegedi kommunisták erőteljesen sürgették a városi tisztviselők magatartásának pártközi bizottság által történő felülvizsgálatát. Ennek alapján január 12-én létre­hozták az öt szegedi igazoló bizottságot. A népbíróságok és igazoló bizottságok létrejöttében, illetve az ezeket létrehozó rendeletek szigorításában nagy szerepet játszottak a szegediek és ezen belül is a két munkáspárt szegedi szervezete a kommunisták kezdeményezésével és irányításával. E bizottságok munkáspárti tagjainak együttműködése az első időszakban igen jó­nak bizonyult. A negyedik számú igazoló bizottságban Farkas István (MKP) és Kovács István (SZDP) például igen jó együttműködést valósított meg. Biztosították a munkáspárti vélemény érvényesülését a bizottságban.60 Előfordult az igazolási el­járások során, hogy az SZDP és MKP képviselői együtt tiltakoztak és nem írtak alá egyes igazolásokat, amikor nyilasokat akartak igazolni.61 56 Délmagyarország, 1944. december 7. 57 Uo. 1945. január 6. 58 PI Arch. 274—16/126. 69 Délmagyarország, 1944. december 13. 60 Farkas István szóbeli közlése. 61 MSZMP Csm. Biz. Archívuma. SZNB iratai I. Közli: VDCSMMT 1944—1945. Szeged, 1970. 317. 1. 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom