Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

A két munkáspárt együttesen biztosította a szakszervezet részvételét a törvény- hatósági bizottságban, nemzeti bizottságban és egyéb koalíciós, pártközi bizottságokban. Ebben a kérdésben — ami sok más helyen igen nagy problémát jelentett — Szegeden még vitának sem lehetett helye.

Az 1944 októberétől 1944 december végéig, 1945 január elejéig tartó periódusban tehát lényegében már két fázist is megkülönböztethetünk a munkásegység fejlődésében. Az egyik az 1944 november elejéig tartó időszak, amikor átmenetileg a munkásmozgalom szervezeti egységének megvalósítása irányába történtek lépések és tulajdonképpen ez meg is valósult, majd az SZDP újjászervezését elindító november 9-i értekezlet utáni időszak. Az alapvető nagypolitikai kérdésekben — demokratikus újjászületés, a politikai élet és egyáltalán az élet megindítása, a közigazgatás megszervezése, antifasiszta harc, stb. — egyetértettek a kommunisták és szociáldemokraták. Az SZDP újjászerveződése után is ezekben a kérdésekben a két párt együttműködése csaknem teljesen zavartalan volt. Ez az egyes konkrét politikai kérdésekben elfoglalt álláspontjuk és gyakorlati munkájuk alapján is megállapítható. A kezdeméneyzés a már elemzett országos és helyi körülmények következtében a kommunisták kezében volt. Az SZDP lemaradását, késését lassan és néha következetlenül, de kezdte behozni. Súlyosabb zavaró momentum, sérelmi politika, paritáskövetelés felmerülésének, egységbontó jobboldali szociáldemokrata tevékenység megjelenésének —- apróbb viták ellenére — ebben az időszakban még nincs nyoma.

1945 január közepétől a két munkáspárt együttműködésében új szakasz kezdődött, mivel sor került a viszony országos rendezésére. Ennek nyomán igen gyorsan megteremtette a két párt szegedi szervezete is az együttműködés szervezeti keretét. Ebből a szempontból — és egyáltalán a munkásegység vonatkozásában — kiemelkedő jelentősége volt az 1945. február 1-i közös értekezleten elfogadott határozatnak.62 Ebben a határozatban az MKP szegedi szervezetének és az SZDP szegedi csoportjának vezetői üdvözlik a két párt Központi Vezetőségét abból az alkalomból, hogy megalkották a régen várt és kívánt munkásegységet. Leszögezik, hogy a két párt helyi vezetői mindenben magukévá teszik ezt a megállapodást és megvédik a magyar proletariátus egységét. A munkáspártok akcióegységét, együttes harcát a demokrácia megvalósításáért az MNFF alappillérének tekintik. Helyi illetőséggel is létrehozták a 3—3 tagú összekötő bizottságot. Ennek tagjai lettek az MKP részéről Gombkötő Péter, Gyólai István és Lakó Antal, az SZDP részéről Vörös József, Bo- zóki Lajos és Komáromi István.

Ez a megállapodás azt jelentette, hogy helyi szinten is már korán és igen gyorsan megvalósult az akcióegység, intézményesítették a már kezdettől meglevő együttes harcot az új, demokratikus Magyarországért. Ennek a gyors megteremtésnek a lehetőségét kétségtelenül a két párt kapcsolatainak felszabadulás óta eltelt fejlődése támasztotta alá, készítette elő. Helyi szinten is kiküszöbölték a felszabadulás előtti testvérharc felújulásának lehetőségét és megállapították, hogy fennmaradt a két párt ugyan, de együttműködésre és mindkettő erejére szükség lesz a népi demokratikus forradalom győzelméhez. Mutatta az egyezmény, hogy a fő kérdésekben egyetértés volt Szegeden, és helyben is megvolt az alapja az együtthaladásnak. Ettől kezdve új szakasz kezdődött a két párt szegedi szervezetének együttműködésében is, sokkal szervezettebbé vált a kapcsolat.

Ennek a jele volt az, hogy az állandó összekötő bizottságon kívül más formákban is funkcionált az együttműködés. Igen jelentős előremutató lépés volt az a megegyezés, hogy a Nemzeti Bizottság ülései előtt előzetes megbeszélés alapján egyeztetik

62 Délmagyarország, 1945. február 4.

209