Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

beleértve a gyárost és a földbirtokost is.23 A párt első felhívása azt hangoztatta, hogy a kommunisták a szabadság, a demokrácia ügyét, a magyar nép földhözjuttatását kívánják szolgálni.25 26 A nagygyűlés is szabad és független Magyarországért szállt síkra. Ezen a nagygyűlésen kommunisták, szociáldemokraták, kisgazdák, keresztény­pártiak vettek részt. A helyi kommunisták politikai elképzelései azonban nem min­denben feleltek meg az MKP politikai irányvonalának, amint azt az 1944. november 19-i szegedi programvita, a kommunista lap megjelentetése és annak cikkei is bizo­nyítják. Bizonyos ellentmondások, helytelen elképzelések, álláspontok a szocializ­mus, a proletárdiktatúra közeli megvalósításáról és ennek megfelelően a munkás­egységről és annak formájáról léteztek. A „Szegedi Népakarat” irányvonalát úgy határozták meg, hogy az „a magyar dolgozók szócsöve és szószólója kíván lenni és közelebb akar jutni a szocializmus megvalósításához”, és vállalja a szocialista társadalmat is.27 Október 20-án pedig Kommunista Ifjúsági Szövetséget hoztak létre. Az első időszak egyik jelentős dokumentuma a munkásegység vonatkozásában a Szegeden tartózkodó ún. budapesti csoport állásfoglalása volt. Hangsúlyozták: ,,egyik napról a másikra megteremtődött az egységes munkásmozgalom,... ezt termé­szetes és pozitív megnyilvánulásnak tartják, mert ezután már nem ütheti fel fejét a régi szellem, az egységes mozgalom kell!” Ezt az állásfoglalást őszinte szocialista megnyilvánulásként üdvözölte a „Szegedi Népakarat” a szegedi kommunisták ne­vében.28 Az egységes munkáspárt megteremtésére törekvést jelzi Gombkötő Péter­nek, a KMP szegedi csoportja titkárának 1944. november 9-i beszámolója is, amely­ben kijelentette, hogy „a legális és illegális mozgalom munkássága összekerült.”29 A felszabadulás utáni első hónapot tehát az jellemezte, hogy a szegedi kommu­nisták általánosságban elismerik a demokratikus összefogást, és ezen belül a mun­kásegységet. Gyakorlatilag a szegedi munkásmozgalom mind politikai, mind szak- szervezeti vonalon az egység jegyében, egységes mozgalom keretében szerveződött újjá. Szegeden azonban a kommunista párt keretében teremtették meg az egységes munkásmozgalmat, szervezeti egységet hoztak létre, túlmentek a népfrontpolitikán, a munkáspártok akcióegységpolitikáján, az együttműködés akcióegységformáján. Ebből következően az SZDP-ről, annak újjászervezéséről és így a két párt közötti együttműködésről 1944 november elejéig nincs szó. Azt a tényt, hogy az elsőként felszabadult Tiszántúlon a kezdeti időszakban sajátos társadalmi-politikai fejlődés indult meg, a kommunista párt kizárólagos té­nyező volt — különösen a munkásmozgalmon belül —, az SZDP pedig bizony­talansága, félelme és a kommunisták balos, szociáldemokrataellenes megnyilvánulá­sai miatt nem szerveződött újjá, általában negatívan szoktuk emlegetni, bíráljuk. A jogos bírálat mellett azonban feltétlenül rá kell mutatni arra, hogy önmagában azt, hogy egyetlen munkáspárt alakult, nem lehet csak bizonytalanságnak, vagy balos megnyilvánulásnak tekinteni. A balosság mellett tükröződött ebben a kommunisták és szociáldemokraták felszabadulás előtti együttműködése, akcióegysége következ­tében beállott fejlődés, a munkásmozgalom és a munkástömegek balratolódása, az egyre erősödő egységtörekvés, a Tanácsköztársaság hagyománya, valamint a kom­munisták, a Szovjetunió megnövekedett tekintélye és a szociáldemokraták politi­25 Szegedi Népakarat, 1944. október 18. 26 Uo. 1944. október 19. 27 Uo. 1944. október 24., 1944. október 27. 28 Uo. 1944. október 27. 29 MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága Archívuma, 18/1. Közli: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944—45. 100. 1. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom