Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
beleértve a gyárost és a földbirtokost is.23 A párt első felhívása azt hangoztatta, hogy a kommunisták a szabadság, a demokrácia ügyét, a magyar nép földhözjuttatását kívánják szolgálni.25 26 A nagygyűlés is szabad és független Magyarországért szállt síkra. Ezen a nagygyűlésen kommunisták, szociáldemokraták, kisgazdák, kereszténypártiak vettek részt. A helyi kommunisták politikai elképzelései azonban nem mindenben feleltek meg az MKP politikai irányvonalának, amint azt az 1944. november 19-i szegedi programvita, a kommunista lap megjelentetése és annak cikkei is bizonyítják. Bizonyos ellentmondások, helytelen elképzelések, álláspontok a szocializmus, a proletárdiktatúra közeli megvalósításáról és ennek megfelelően a munkásegységről és annak formájáról léteztek. A „Szegedi Népakarat” irányvonalát úgy határozták meg, hogy az „a magyar dolgozók szócsöve és szószólója kíván lenni és közelebb akar jutni a szocializmus megvalósításához”, és vállalja a szocialista társadalmat is.27 Október 20-án pedig Kommunista Ifjúsági Szövetséget hoztak létre. Az első időszak egyik jelentős dokumentuma a munkásegység vonatkozásában a Szegeden tartózkodó ún. budapesti csoport állásfoglalása volt. Hangsúlyozták: ,,egyik napról a másikra megteremtődött az egységes munkásmozgalom,... ezt természetes és pozitív megnyilvánulásnak tartják, mert ezután már nem ütheti fel fejét a régi szellem, az egységes mozgalom kell!” Ezt az állásfoglalást őszinte szocialista megnyilvánulásként üdvözölte a „Szegedi Népakarat” a szegedi kommunisták nevében.28 Az egységes munkáspárt megteremtésére törekvést jelzi Gombkötő Péternek, a KMP szegedi csoportja titkárának 1944. november 9-i beszámolója is, amelyben kijelentette, hogy „a legális és illegális mozgalom munkássága összekerült.”29 A felszabadulás utáni első hónapot tehát az jellemezte, hogy a szegedi kommunisták általánosságban elismerik a demokratikus összefogást, és ezen belül a munkásegységet. Gyakorlatilag a szegedi munkásmozgalom mind politikai, mind szak- szervezeti vonalon az egység jegyében, egységes mozgalom keretében szerveződött újjá. Szegeden azonban a kommunista párt keretében teremtették meg az egységes munkásmozgalmat, szervezeti egységet hoztak létre, túlmentek a népfrontpolitikán, a munkáspártok akcióegységpolitikáján, az együttműködés akcióegységformáján. Ebből következően az SZDP-ről, annak újjászervezéséről és így a két párt közötti együttműködésről 1944 november elejéig nincs szó. Azt a tényt, hogy az elsőként felszabadult Tiszántúlon a kezdeti időszakban sajátos társadalmi-politikai fejlődés indult meg, a kommunista párt kizárólagos tényező volt — különösen a munkásmozgalmon belül —, az SZDP pedig bizonytalansága, félelme és a kommunisták balos, szociáldemokrataellenes megnyilvánulásai miatt nem szerveződött újjá, általában negatívan szoktuk emlegetni, bíráljuk. A jogos bírálat mellett azonban feltétlenül rá kell mutatni arra, hogy önmagában azt, hogy egyetlen munkáspárt alakult, nem lehet csak bizonytalanságnak, vagy balos megnyilvánulásnak tekinteni. A balosság mellett tükröződött ebben a kommunisták és szociáldemokraták felszabadulás előtti együttműködése, akcióegysége következtében beállott fejlődés, a munkásmozgalom és a munkástömegek balratolódása, az egyre erősödő egységtörekvés, a Tanácsköztársaság hagyománya, valamint a kommunisták, a Szovjetunió megnövekedett tekintélye és a szociáldemokraták politi25 Szegedi Népakarat, 1944. október 18. 26 Uo. 1944. október 19. 27 Uo. 1944. október 24., 1944. október 27. 28 Uo. 1944. október 27. 29 MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága Archívuma, 18/1. Közli: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944—45. 100. 1. 203
