Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)

Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig

kájából való kiábrándulás is. Ezt bizonyítja, hogy a volt szociáldemokraták közül sokan a felszabadulás után azonnal a kommunista pártba léptek be, és ez nemcsak a KMP szegedi csoportjának balossága miatt történt, hanem azért is, mert ezek a tényezők is hatottak, és az MKP-t tartották a szegedi munkásmozgalom harcos hagyományai folytatójának.30

A helyzet a munkásegység kérdésében is csak november 5-e után változott meg, amikor az MKP Külföldi Bizottsága tagjainak Szegedre érkezésével, a nemzeti összefogás és a munkásegység elméleti-politikai kérdései és szervezeti keretei is világossá váltak. November 7-én Gerő Ernő nagygyűlésen ismerteti a demokratikus összefogás, a párt népfrontpolitikájának kérdéseit. Tisztázódott, hogy szükség lesz a többi demokratikus pártra, köztük a Szociáldemokrata Pártra is. Ezután megindulnak az erőfeszítések a többi demokratikus párt, köztük az SZDP létrehozására. A helyzet megváltozását és a szegedi kommunistáknak a Szociáldemokrata Párttal szembeni megváltozott politikáját jelezte a Délmagyarország c. lap november 19-i megindulása és cikkei is. Ez a lap a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (továbbiakban MNFF) lapjaként jelent meg, bár az SZDP nem szerepelt alapítói között, többek között azért sem, mivel ekkorra még nem szerveződött újjá. Ez azonban nem jelentett problémát, a lap közölte az SZDP párthirdetéseit és eszmeileg-politikailag is segítette az SZDP újjászervezését. November elejétől már folyt az SZDP újjászervezése, a volt szociáldemokraták mozgolódása. Tisztázódott, hogy az SZDP-nek komoly gyökerei vannak a városban és jövőjük a magyar politikai életben elvitathatatlan.31

Mindezek alapján a szegedi kommunisták is november elejétől már kezdeményezték és elősegítették testvérpártjuk szervezését, abbahagyták a volt szociáldemokratáknak az MKP-be való beszervezését. November 8-án Gombkötő Péter — az MKP szegedi szervezetének titkára — személyesen felkereste dr. Valentiny Ágostont, Vörös Józsefet és több olyan szociáldemokratát, akik nem léptek be a kommunista pártba — és tagjai voltak a felszabadulás előtti utolsó SZDP-vezetőségnek —, hogy a párt megalakulását szorgalmazzák.32 Többeket— így Bernáth Andrást, Engi Istvánt — akik régi baloldali szociáldemokraták (előbbi ugyancsak tagja volt az SZDP VB-nek) és a felszabadulás után a kommunista pártba léptek be az, SZDP újjászervezésére irányítottak.33

Az SZDP megalakulásának ezt a viszonylagos, de véleményem szerint elég jelentős késését nem lehet csupán a kommunisták részéről egy rövid ideig tartó fent elemzett bizonytalansággal, balossággal és a kommunisták szervezeti egységet is magában foglaló egységtörekvéseivel, a szociáldemokraták átcsábításával és sokkhelyzetével magyarázni. Kétségtelen egyes proletárdiktatúrára utaló intézkedések, a kommunisták részéről megnyilvánuló bizalmatlanság is okozott stagnálást, tanácstalanságot a párt újjászervezése körül. Kezdetben a szociáldemokraták sem látták tisztán a változás jellegét, az SZDP szerepét az új viszonyok között. Zavart okozott, kivárásra és passzivitásra ösztönzött az is, hogy nagyon sokan átléptek az MKP-ba. „Szegeden az átlépés olyan méreteket öltött, hogy a helyi szociáldemokrata pártélet

30 Kópiás Jánosné, Lengyel Mária, Farkas István szóbeli visszaemlékezése.

31 Délmagyarország, 1944. november 26.

32 Vő. Gombkötő Péter beszámolója az MKP Központi Bizottságának, valamint a szegedi, szentesi, hódmezővásárhelyi és makói szervezetek vezetőségeinek együttes ülésén az eddig végzett munkáról és a további feladatokról. MSZMP Cs. m. Biz. Archívum, 18/1. Közli: VDCSMT 1944— 1945. Szeged, 1970. 101. 1. és Délmagyarország, 1945. október 12.

33 Dénes Leó, Müller Dezső (az SZDP egyik vezetőségi tagja), Pusztai (Pipicz) József, (az MKP szegedi szervezetének egyik kiemelkedő személyisége) szóbeli közlése.

204