Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése Szegeden a város felszabadulásától az 1947-es választásokig
lis kommunista) és dr. Valentiny Ágoston (az SZDP volt szegedi elnöke) együtt jelentek meg a szovjet katonai parancsnoknál a város munkásmozgalma nevében és dr. Valentiny Ágostont a munkásmozgalmi vezetők egységes munkáspárti polgár- mesternek javasolták.18 Az ekkor tevékenykedők szinte mindegyike — köztük számos volt jelentős szociáldemokrata és szakszervezeti vezető — a kommunista pártba lépett be. Magánbeszélgetésben dr. Valentiny Ágoston belépéséről is szó volt, ő azonban azzal tért ki a belépés elől, hogy megvárja hogyan cselekszik Szakasits Árpád és az ő döntésétől tette függővé belépését.19 Valentiny nem akart az SZDP sorsáról határozni pártja vezetőségének döntése előtt, mindenesetre az egy munkáspárt koncepciójával és szervezésével nem értett egyet, ezért várakozó álláspontra helyezkedett. Szlusni József, a nyomdász szakszervezet helyi csoportjának vezetője is felettese, Galló Ernő döntésétől tette függővé a pártba való belépését.20 Természetesen rajtuk kívül még több volt szociáldemokrata sem lépett be az egységesnek induló munkáspártba. A legális kommunista párt ténylegesen október 18-án alakult meg, öttagú vezetőségét pedig másnap alakította meg.21 A párttal kapcsolatos említett problémák —• több pártalakítási kísérlet is történt — a demokratikus összefogás és a pártok viszonyának értelmezése körüli bizonytalanság is egyik oka lehetett annak, hogy a nagy lendülettel meginduló tevékenység csak egy hét múlva jutott el a párt megalakulásáig, és a szakszervezetek, valamint az első üzemi tanács létrehozása is hamarabb történt meg, mint a legfontosabb szervezeté, a legális munkáspárté. A szakszervezetek és az üzemi tanács vonatkozásában ugyanis világossá vált, hogy egységes munkásszervezetek lesznek, akár egy pártja lesz a munkásosztálynak, akár fennmarad két pártra osztottsága. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítását célzó tevékenységet biztosítja az is, hogy az alakításban résztvevő vezetők ígéretet tettek arra, hogy szakmájuk szervezett munkásait beléptetik a kommunista pártba.22 Ezt bizonyítja és az adott kérdésben a kiforratlanságot tanúsítja, hogy a Szegedi Kenderfonó RT üzemi tanácsa október 20-án azt is feladatként jelölte meg, „hogy az üzem valamennyi alkalmazottjának a szakcsoportjába való tömörítése, valamint azoknak a kommunista pártba való politikai beszervezése” történjen meg.23 Ezek a célkitűzések természetesen nem valósulhattak meg. A nyomdász szakszervezetből például a kommunista pártba azonnal belépő Farkas Istvánnak és Koncz Lászlónak egyetlen embert sem sikerült a pártba beszervezni.24 Az első hónapban tehát a KMP szervezése és ennek megfelelően a volt szociáldemokratáknak is az egységes munkáspártként működő kommunista pártba való beszervezése volt a célkitűzés. Az elsőként talpraálló kommunista párt Szegeden az október 18-án meginduló „Szegedi Népakarat” hasábjain és az október 18-i szakszervezeti nagygyűlésen egyaránt, a magyar társadalom újraindulása érdekében széles körű, nemzeti összefogást hirdetett meg. Ez megfelelt az MKP programjának. „Össze kell hogy fogjanak a pártok, egyházak, társadalmi egyesületek”, vagyis minden társadalmi réteg képviselői, 18 Dénes Leó, Szeged felszabadulás utáni első kommunista polgármestere szóbeli közlése. 19 Farkas István szóbeli közlése. 20 Farkas István szóbeli közlése. 21 Gaál Endre: i. m. 22 Farkas István szóbeli közlése. 23 Jegyzőkönyvi kivonat a Szegedi Kenderfonógyár RT üzemi tanácsának 1944. október hó 20-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. In: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért 1944—1948. Táncsics, 1966. 155. 1. 24 Farkas István szóbeli közlése. 202
