Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
A kimutatás értékelésénél figyelembe kell venni az egyes képviselői csoportok számszerű arányát is. A 80 fős testületben megoszlásuk a következőképpen alakult ciklusok szerint: A képviselők száma ciklusok szerint és %-os megoszlásban Csoportok 1930-1932 1933-1935 1936-1937 Virilisek 40 50 % 40 50 % 40 50 % Kormánypárt 16 20 15 18,75 13 16.25 Egyéb ellenzék 18 22,5 20 25 22 27,5 SZDP 6 7,5 5 6,25 5 6,25 Ha a két táblázatot összevetjük, világosan kitűnik, hogy míg a képviselő-testület 50 %-át kitevő virilisek az összes indítvány 9,9 %-át, az interpellációk 2,3 %-át; a 22,5— 27.5 %-át jelentő egyéb ellenzék együttesen az indítványok 48 %-át, az interpellációk 42.6 %-át; a 16,3—20 %-t képező kormánypárti csoport pedig az összes indítvány 4,9 %-t, az interpellációk 5,2 %-t terjesztették elő, addig a képviselő-testület legkisebb csoportjának számító szociáldemokrata frakció (6,3—7,5%) egymaga az összes indítvány 37 %-át, az interpellációknak pedig 49,7 %-át tűzette napirendre. A második táblázatból leolvasható arányok különösen jelentősek a hozzászólások számának megítélésénél. Első látásra ugyanis úgy tűnhet, hogy a szociáldemokrata képviselők a hozzászólások terén nem mutattak olyan aktivitást, mint az indítványok és interpellációk előterjesztésénél. Ezt azzal is magyarázhatnánk — mely igaz is —, hogy az általuk előterjesztett nagyszámú indítvány és interpelláció felett a többi képviselő vitatkozott, tehát innen származik hozzászólásaik nagy száma. Ha viszont segítségül hívjuk a második táblázatban szereplő arányokat, kiegészítve a hozzászóló képviselők számával (mely nem azonos a hozzászólások számával) és kiszámítjuk, hogy az egyes képviselői csoportok egy tagjára átlagosan hány hozzászólás esik, akkor kiderül, hogy a szociáldemokrata képviselők aktivitása a hozzászólások területén sem marad el a többi csoportoké mögött. Az 1930—1937-es éveket alapul véve, ismerve a képviselők és a hozzászólások számát, megállapítható, hogy évenként csak minden második virilis tett hozzászólást. Átlagosan egy kormánypártira 1,3 hozzászólás, az egyéb ellenzékre 1,6 hozzászólás esik, addig a szociáldemokrata frakció tagjaira 3,2. Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy aktivitás tekintetében csak a Kisgazda- és Kossuth-párt együttes vizsgált szereplése vette fel a versenyt a szociáldemokrata képviselők munkájával. Ha a képviselő-testületben elfoglalt hely számarányait is figyelembe vesszük, akkor mindenképpen kijelenthető, hogy a testület legaktívabb magját a szociáldemokrata frakció képezte. Ezzel a fejezet elején feltett kérdés első felére meg is adtuk a választ. A kérdésnek arra a részére, mely a szociáldemokrata frakció munkájának hatékonyságára utal, szintén az indítványok és interpellációk számbavételével válaszolhatunk. Ezúttal azonban azt kell szem előtt tartanunk, hogy milyen fogadtatásban részesültek a szociáldemokrata előterjesztések a képviselő-testületben. Konkrétabban: hogyan oszlik meg a közgyűlés elé terjesztett és tárgyalt, ill. tárgyalás nélkül elvetett szociáldemokrata indítványok aránya. Kiegészítve ezt azzal, hogy a tárgyalás alá vett indítványok közül mennyi azoknak a száma, melyben pozitív, és mennyi azoké, melyben negatív döntés született. Az interpellációk esetében az interpellációra adott pozitív, ill. negatív válasz a mérvadó. Ezek számbavételével viszonylag reális képet kaphatunk a szociáldemokrata frakció munkájának eredményességéről. Azért csak viszonylag, mert a pozitív elbírálásban részesülő előterjesztéseket nem minden esetben követte hatékony intézkedés, ill. kivitelezés. Igen sokszor a pozitív válasz 192
