Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
csak ígéret maradt. Ezt és a képviselő-testület összetételét figyelembe véve, mely alapjában megszabta a szociáldemokrata előterjesztések sorsát, mondhatjuk azt, hogy a kérdésfeltevés hatékonyságra utaló része az összetétel objektív pólusát képezi. Ezáltal válik érthetővé az a nagy különbség, mely a szociáldemokrata képviselők aktivitása és munkájuk hatékonysági foka között megfigyelhető. Előbb az 1930—1937 között benyújtott szociáldemokrata indítványok képviselő- testületi fogadtatását vizsgálva, beláthatóvá válik az aktivitás és hatékonyság között jelzett különbség. A szociáldemokrata képviselők által előterjesztett 67 indítvány közül 29 azoknak a száma, melyet tárgyalásra nem tartottak alkalmasnak, vagyis az indítványok 43,28%-át a képviselő-testület tárgyalás nélkül elvetette. A tárgyalásra kerülő 38 indítvány megoszlása sem túl kedvező, amennyiben 38-ból 19-et a tárgyalás után leszavaztak. Tehát csak 19 azoknak az indítványoknak a száma, mely az eredményes jelzőt megkaphatja. Ezt viszonyítva az összes indítványok számához, megállapíthatjuk, hogy a benyújtott indítványok eredményességi foka 28,36 %-os. Valamivel kedvezőbb az interpellációkra kapott válaszok aránya. Az 1930—1937 között elhangzott 85 szociáldemokrata interpellációra 36 esetben kaptak pozitív, és 49 esetben kaptak negatív választ, vagyis az interpellációk terén a hatékonysági fokmérő 42,35 %-os. A két hatékonysági fokmérőt egybevetve megállapíthatjuk, hogy a szociáldemokrata frakció munkájának eredményességi foka 35,35 %-os, tehát jóval elmarad attól a szinttől, melyre a szociáldemokrata képviselők aktivitásának ismeretében számítani lehetne. E számadatok ismeretében felmerülhet a kérdés, hogy az elfogadott, ill. elutasított indítványok és interpellációk tárgyukat illetően milyen körben mozogtak, ill. oszlottak meg. Ez azért is figyelmet érdemel, mert képet adhat arról, melyre a dolgozat megelőző fejezetei nem tértek ki, nevezetesen, a szociáldemokrata indítványok és interpellációk tematikai gazdagságáról. Természetesen arra nincs mód, hogy minden egyes indítvány és interpelláció tárgyára kitérjünk, de arra igen, hogy azokat főbb csoportokba szedve számba vegyük és megoszlásukat bemutassuk. A tárgyrokonságot alapul véve, a következő főbb csoportok kialakítása látszott szükségesnek: a) munkával és bérezéssel kapcsolatos kérdések: — a munkanélküliek összeírásának szorgalmazása — munkaalkalom teremtésének folyamatos követelése — munkaalkalom teremtéséhez állami pénztámogatás igénylése — a tervezett közmunkák beindításának sürgetése — tiltakozás a nyáron is létező munkanélküliség és az idegen munkások alkalmazása ellen — a napszámbérek és ínség munkabérek felemelésének követelése — a szükségmunkán dolgozók egyenlőtlen díjazása elleni tiltakozás —- mezőgazdasági munkabér-megállapító bizottság összehívásának szorgalmazása — az ínségmunka-rendszer és ínségbérek felszámolásának követelése — a mezőgazdasági- és földmunkások minimális órabérének törvénybe iktatása — ínségmunka helyett munkanélküli segély követelése — munkaidő szabályozás (napi 8, heti 48 órai munkaidő) b) gazdaságpolitikával kapcsolatos kérdések: — igazságos földreform követelése — a boletta-rendszer elleni tiltakozás 193
