Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
4. Az SZDP szervező tevékenységének kiteljesedése. Az 1937. március 15-i tömegdemonstráció A szentesi SZDP előretörését mutatja, hogy 1937 februárjától megszaporodtak a párttal foglalkozó rendőrségi jelentések. Ezek sok esetben túlzásokat tartalmaznak, de a mozgalom tevékenységének, ill. eredményeinek körvonalait jól mutatják. Egyik — a rendőrség figyelmét magára vonó körülmény volt — a helyi Földmunkás Szövetség „tevékenysége”. Egy 1937. március 1-i rendőrségi jelentés arról számol be, hogy a helyi MFOSZ Bocskai u. 13. szám alatti helyisége egyúttal az SZDP szervezetének a helyiségéül is szolgál. Azt is hozzáteszi, hogy „azon földmunkások, akik a Földmunkás Szövetség helyi csoportjába belépni óhajtanak, kénytelenek egyúttal az SZDP-be is belépni...”303 A rendőrségi jelentések aggódó hangon szólnak a szentesi SZDP egy másik irányú szervezkedéséről, — az ifjúság körében elért nagy sikereiről. A mozgalom vezetői valóban nagy gondot fordítottak az ifjúság szervezésére. Számukra a munkásotthonban előadásokat, felolvasásokat tartottak, megismertetve velük a marxizmus tanításait. Különösen a leventeköteles korban levő tanoncokkal, munkás és paraszt fiatalokkal foglalkoztak, akiknek — a korabeli rendőrségi jelentés szerint „a legnagyobb részét az SZDP helyi szervezete már tényleg a pártba felvette. Az SZDP helyiségeit ezek a fiatal munkások látogatják leginkább...”304 E szervező és nevelő munka azért nagy jelentőségű, mert a munkás és paraszt fiatalok már a katonai bevonulások előtt megismerkedtek a szocialista eszmékkel. Az ifjúság körében elért sikeres szervező munkának a rendszerre nézve káros és veszélyes hatását a hatóságok is jól látták. Ezt mutatja a szentesi rendőrkapitány belügyminiszterhez benyújtott javaslata, miszerint: „A 24 évüket be nem töltött ifjak ne lehessenek politikai szervezetek tagjai, mert ez a generáció leghajlamosabb a felforgatásra.”305 Egymást érték a főispán pánikhangulatot tükröző körrendeletéi. Felhívást intézett valamennyi polgármesterhez és főszolgabíróhoz, hogy: „...mindenképpen akadályozzák meg, hogy a leventék az SZDP mozgalomban bármily csekély részt vegyenek...”306 A katonai állomásparancsnokot (ki egyben testnevelési felügyelő is volt) arra kérte, hogy: „...Szíveskedjék saját hatáskörében odahatni, hogy a leventeifjúság ne politizáljon, politikai szervezkedésben részt ne vegyen, de különösen távol tartassák a szociáldemokrata és kommunista akcióktól...”307 Ennél is tovább ment a már ténylegesen szolgáló katonákat illetően: „...Miután értesülésem szerint az SZDP, valamint a kommunisták titkos agitátorai a hadsereg legénységi állományára is kiterjesztették munkájukat, s voltak esetek, hogy katonák a szociáldemokrata és kommunista gyanús vezetőkkel közös összejövetelen vettek részt; felkérem ezredes urat, hogy szíveskedjék a hadsereg legénységi állományának a kocsmák, vendéglők és más ilyen nyilvános helyek látogatását, egy némely megbízható és ellenőrizhető helyiség kivételével megtiltani.”308 A mozgalom vezetőinek a tagtoborzás terén kifejtett akciója 1937 márciusára nem várt sikert eredményezett. Néhány hónap leforgása alatt az SZDP taglétszáma 2—300 főről 1200—1300 főre emelkedett!309 S hogy ez a létszám nemcsak papíron 303 304 305 306 307 308 309 CsmL (Szf) 377/1937. 1. sz. 57/1937. sz. Főisp. rés. Uo. 67/1937. sz. Főisp. rés. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. 57/1937. sz. Főisp. rés. 181
