Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
4. Az 1935 decemberi városi képviselő-testületi választások A választási előkészületek mozgásba hozták a város különböző politikai csoportjait. Némi bizonytalanság volt a pártokban, mert nem ismerték az erőviszonyokat. E bizonytalanság a kormánypárt részéről abban nyilvánult meg, hogy a választások időszakára új nevet választott. „Városi Párt” néven vetette magát a választási küzdelmekbe, teljes politikamentességet hirdetve.227 Ezt az átlátszó taktikai lépést az ellenzéki sajtó a következőképpen kommentálta: „...Az új cégtáblájú üzletben a régi tulajdonosok fogadják a közönséget: a kormánypárt helyi szervezetének emberei. Ez azt jelenti, hogy a cég megmaradt, csak a név változott...”228 Arra is választ ad, hogy miért volt szükség a névváltozásra: „...azért, mert a régi névvel nem volt kapós a régi bolt portékája.”229 Elég csak néhány nevet megnézni az „új párt” vezetőségéből ahhoz, hogy igazat adjunk a fenti megállapításoknak. A „Városi Párt” elnöke Für Géza lett, ki egyben a NÉP I. szentesi községének is az elnöke volt.230 A kinevezett intézőbizottságban ott találjuk a már képviselő-testületi ténykedéséről ismert Cicat- ricis Lajost és Bugyi Antalt, valamint a későbbiek során „híressé” váló vitéz Bonczos Miklóst. Az intézőbizottságnak hivatalból tagjai lettek Csergő Károly alispán és Négyesi Imre polgármester is.231 Nem volt magabiztos az ezúttal ellenzéki pártként fellépő Független Kisgazda Párt sem, mely alig 4 hónapja tudta csak közös táborba vonni a város gazdaközönségét.232 Az SZDP helyi szervezete szintén nyugtalanul tekintett a választások elé, mivel még közel sem fejeződött be az a folyamat, mely az új vezetés fellépésével megindult. Számolniok kellett azzal a ténnyel, hogy ha csak formailag is, de a munkásság jelentős része még mindig a NEP-be tömörül. Egyetlen helyes választási politikának az látszott, ha választási szövetségre lépnek a másik ellenzéki párttal, vagyis a Független Kisgazdákkal. Ez meg is történt, bár eléggé egyenlőtlen feltétellel. Az összeállított közös jelölő listán ugyanis a 20 jelölt közül csak 3 volt szociáldemokrata, a többi kisgazda.233 Jellemző viszont, hogy az SZDP mindhárom jelöltje — Vajda Imre, Kádár Sándor, ifj. Mikecz János — baloldali szocialista volt.234 235 A kormánypárttal szembeni hátrányokkal az ellenzéki pártoknak ezúttal is számolniok kellett. A hivatali apparátus tevékenységén túl ilyen hátránynak számított az egyes választókerületekre megállapított mandátumoks zárna, melyek elosztása már a kezdetekor aránytalan volt, s ez 1935-re csak tovább fokozódott. Amíg ugyanis az I. választókerületben — mely köztudottan tisztviselőnegyed volt — 1535 választó választhatott 5 képviselőt, vagy 307 szavazóra esett 1 képviselő; addig a munkáskerületnek számító II. választókerületben 1718 választó 4 képviselőt választhatott, azaz 430 választóra esett 1 képviselő.236 Hasonlóan hátrányos helyzetnek számított a választás napjának az időpontja. Az alispán ugyanis szokatlan módon csütörtöki napra (december 19.), tehát hétköznapra tűzte ki a választásokat, mely több szempontból is kedvezőtlen volt, mind a munkás -—, mind a kispolgár és gazda választókra nézve. A munkás, ha választani akart, elvesztett egy munkanapot. A kereskedőknek és ipa227 Alföldi Újság, 1935. dec. 11. 288 Uo. 229 Uo. 230 Uo. CsmL (Szf) 24/1935. sz. Főisp. rés. 231 Lásd 35. és 153. számú jegyzetet. Alföldi Újság, 1935. dec.ll. 232 A Kisgazda Párton belül bekövetkezett szakadást, ill. újraegyesülést részletesen lásd CsmL (Szf) 352/1935. sz. Főisp. rés.; Alföldi Újság, 1935. aug. 11.; aug. 20.; szept. 3.; szept. 10. 233 Alföldi Újság, 1935. dec. 18. 234 Uo. 235 Alföldi Újság, 1935. dec. 7. 168
