Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
ként Kántor Bálint és 31 társa nyújtotta be kérelmét — 240 pengő tartozás elengedésére.218 Ezt követte Tibrik Ferenc és 39 társának kérelme, hasonló tárgyban.219 Ez irányú kérelmet nyújtott be Vas Sándor és 29 társa,220 Kacziba Imre és 9 társa,221 Zéke Lajos és 14 társa222 — valamennyien földmunkások. Nem kétséges, hogy a 127 földmunkás kérelemsorozata összehangolt, szervezett munka eredménye volt. A kérelmek támogatói a szociáldemokrata képviselők voltak, de kisebbségben lévén, a testület elutasító határozatot hozott a tárgyat illetően. Arra azonban jó alkalmat nyújtott az akció, hogy a szociáldemokrata képviselők hallassák szavukat, ezzel pedig növekedjék tekintélyük a dolgozók között. A szociáldemokrata frakció tevékenysége természetesen nem szorítkozott csupán a földmunkásérdekek képviseletére. Hasonló határozottsággal léptek fel egyéb munkásrétegek érdekében is. 1935 szeptemberében például az Élelmiszerkiviteli RT telepén az élelmezési munkások egy része sztrájkba lépett, mivel a telep vezetősége különböző okokra hivatkozva bérlevonásokat eszközölt. A munkabeszüntetés két nap múlva megegyezéssel véget ért ugyan,223 de a szociáldemokrata képviselők nem tértek napirendre a történtek felett. A soron következő közgyűlésen nagy helyzetismeretről tanúskodó beadványban foglalkoztak az Élelmiszer RT telepén történő visszaélésekkel. Tiltakoztak az ellen, hogy a munkásoknak 16—18 órát kell dolgoz- niok, s igen gyakran még a törvény által biztosított vasárnapi munkaszünetet sem kapják meg. Különösen sérelmesnek tartották, hogy a telepen 14 éven aluli gyermekeket is dolgoztatnak. Kérték az ügy sürgős kivizsgálását.224 E kiragadott esetek mellett fő jellemzője volt a szociáldemokrata frakció munkájának, hogy szinte állandóan napirenden tartották az 1930-as évek elején már felvetett gazdasági jellegű követeléseiket. Ennek megfelelően, több alkalommal intézkedéseket sürgettek a munkaalkalom teremtésére, az ínségmunkákon a napi bérek felemelésére, valamint a munkanélküli segély bevezetésére.225 A mozgalom talpraállítása érdekében kifejtett munka nem maradt eredménytelen. Egyre több jel azt mutatta, hogy a munkásság szervezettsége kezdi elérni az 1933 előtti szintet. A NÉP csökkenő befolyásának és a kibontakozó munkás-szervezettségnek hű tükrözője lehet az 1935 márciusi országgyűlési képviselőválasztást követő szentesi pótválasztások idején lezajlott eseménye. A szóban forgó pótválasztások alkalmával vitéz Várady László, a kormánypárt jelöltje, az ellenzéki jelöltekkel szemben a munkásszavazatok elnyerésével kívánt diadalmaskodni. Ennek érdekében saját költségen nagyarányú földmunkát indított, ahol több száz munkanélküli kubikos tudott elhelyezkedni. Várady László az általa alkalmazott munkások szavazatát teljesen biztosra vette, de nem jól számított. Ez kiderül az Alföldi Újság rövid tudósításából. A híradás lényege: a külhatárban folyó útépítkezésektől váratlanul elbocsáj- tottak 180 kubikost, mert vonakodtak aláírni a kormánypárti jelölt ajánlási íveit.226 A munkásságnak ez a magatartása igen nagy nyugtalanságot váltott ki a kormánypárti körökben, hisz előrevetítette azt, hogy mit várhatnak a közelgő városi képviselő-testületi választásokon. 218 Uo. 15. sz. 219 Uo. 16. sz. 220 Uo. 17. sz. 221 Uo. 18. sz. 222 Uo. 19. sz. 223 Alföldi Újság, 1935. szept. 5.; 6. 224 CsmL (Szf) 1935. szept. 13. Szentes v. kgy. jkv. 188. sz. 225 CsmL (Szf) 1935. jan. 17. Szentes v. kgy. jkv. 33. sz.; 1935.j únl 21 147 sz 226 Alföldi Újság, 1935. nov. 19. 167
