Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
vezet kongresszusi küldöttének kellett a soron következő országos kongresszus elé terjesztenie. Indítványozták, hogy a párt országos vezetősége jövedelem címén a jövőben ne kaphasson többet 150—200 pengőnél, mert jelenleg a 800 pengős fizetésükből, melyet a munkásság filléreiből fedeznek, polgári módon élnek, melynek következtében a legkevésbé sem képviselhetik a munkásság érdekeit. Az indítvány második felében javasolták egy országos antifasiszta egységfront létrehozását, mely hivatott lenne ellensúlyozni a jobboldal nagyarányú előretörését.206 Ez az indítvány elsősorban azért jelentős, mert nyíltan szembehelyezkedik az országos pártvezetéssel, bírálva annak munkásarisztokrata voltát; másrészt igen jelentős az antifasiszta egységfront létrehozására tett javaslat, amely a Komintern VII. Kongresszusa előtt fél évvel fogalmazta meg a hazai szélsőjobboldali csoportokkal és a fasizmus látható előretörésével kapcsolatos véleményét egy eszmeileg erős vidéki munkásszervezet tagságának.207 3. Az SZDP tevékenysége tömegbázisának visszahódításáért 1934 után az egész országban a munka.nélküliség és a nyomor enyhülése volt a jellemző. Ezzel ellentétben az alföldi megyék, s különösen Csongrád vármegye területén, az 1929—30-tól kialakult nyomorúságos helyzet nem változott. Sőt a megye egyes helységeiben a munkanélküliség, s ennek következtében az általános ínség 1935—1936-ban ért a mélypontra. A kialakult helyzetről Csongrád megye főispánja a következőképpen számolt be a belügyminiszternek: „...Kétségtelen, hogy a nyomor egészen rendkívüli. A rossz táplálkozás folytán kiéhezett arcok tömegével lehet találkozni, szórványosan előfordultak olyan betegségek is, amelyek a rossz táplálkozásra és a nyomorúságra vezethetők vissza, de különösen aggasztó a tüdőbaj szaporodása, aminek oka kétségtelenül a rossz táplálkozás és még nagyobb mértékben észlelhető a gyermekek között az angolkór. Egyes vidékeken a hatósági orvosok jelentése szerint á gyermekek 50—70%-a viseli magán az angolkór tüneteit! A nyomorúság legnagyobb mértékű Szentes városában és a Szenteshez közel fekvő mindszenti járásban...” A főispán a továbbiakban az állami ínségsegély felemelését kérte, de egyben azt is hozzátette, hogy „...Az általam igényelt segélyösszeg teljes kiutalása esetén a nyomor megszüntetve nem lesz. Ezzel csak az éhenhalásokat remélem elkerülni !”208 Szentesen a kialakult válságos helyzetet az 1935/36-os kivételesen rossz gazdasági év idézte elő. Az 1935-ben bekövetkezett májusi fagy, az egész határt letaroló jégverés, majd az utána következő, s az év legnagyobb részében eltartó szárazság évek óta nem látott rossz termést eredményezett. A korabeli tudósításokból tudjuk, hogy kevés kivétellel úgyszólván az egész határban megsemmisült a termés. Nehéz időket átélt kemény férfiak sírva beszéltek a pusztulásról.209 2115 gazda szenvedett 206 Barta—Gecsényi—Schneider: id. mű 137—139. 1. 207 Garami Ernő havi fizetése például (1931-ben) 1220 pengő volt. Ezt kévéséivé, egy beadványban amiatt panaszkodott, hogy fizetése kisebb sok, nem is első vonalbeli vezetőnek számító funkcionáriusénál. Borsányi György: i. m. 51. 1. Az országos antifasiszta egységfront létrehozásának sürgetése különös jelentőséget kap, ha figyelembe vesszük, hogy az SZDP központi vezetése a kérdést illetően helytelen és káros álláspontra helyezkedett. Elismerték ugyan, hogy a népfrontpolitika a fasizmus elleni védelmi harc eredményes eszköze; ugyanakkor azzal az ürüggyel, hogy e politikának szükséges előfeltételei Magyarországon nincsennek meg, nyíltan elutasították a népfrontpolitika magyarországi alkalmazásának lehetőségét. Részletesen lásd Orosz Dezső—Pintér István: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikai arculatáról (1936—1939). Párttörténeti Közlemények, 1961. (VII. évf.) 2. sz. 19—54. 1. 208 CsmL (Szf) 27/1936. sz. Főisp. rés. 209 Alföldi Újság, 1935. máj. 30. ‘ 165
