Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Labádi Lajos: A szentesi képviselőtestületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata
2/3-nál nagyobb kárt.210 Ennél azonban jóval nagyobb volt azoknak a száma, akik a jégverés következtében állami kölcsönre, illetve segélyre szorultak.211 Az élelmezési nehézségek szinte a város valamennyi lakosát érintették. Ismét fel kellett állítani az ínségkonyhákat, melyek ebédadományát kezdetben 702-en, majd 1100-an vették igénybe. Az iskolás gyermekek közül 978-an szorultak ingyen reggelire ill. ebédre.212 Míg az év eleji ínségsegélyezés során 1484 család ellátásáról kellett gondoskodni (családtagokkal együtt 4890 főről), addig az év végére az ínségadományra szoruló családok száma elérte a 2524-et (7789 családtaggal).213 Az ínséges helyzet kialakulásához továbbra is hozzájárult a nagyarányú munkanélküliség. 1935 szeptemberében a polgármester keserűen állapította meg, hogy: „...A nehéz kereseti lehetőségek folytán a munkásságnak mind nagyobb és nagyobb része szorul a hatóság támogatására, minek folytán a városnak a nyomorgók megsegítése mindég nagyobb és nagyobb áldozatba kerül...”214 Ilyen gazdasági helyzetben, s az ebből fakadó különösen feszült politikai légkörben kezdhette meg munkáját az erre az időre baloldali vezetés alá került szentesi Szociáldemokrata Párt. 1934 közepétől 1935 végéig a hatósági jelentések szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy az SZDP helyi csoportjában a bomlás jelei mutatkoznak, s a párt semmiféle működést nem fejt ki.215 E jelentések tartalma nem teljesen felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy évek óta nem tarthattak nyilvános gyűléseket, de ez nem jelentette azt, hogy a helyi szervezet semmiféle tevékenységet sem fejtett ki. Az 1935- ben megválasztott vezetőség fő törekvése a NEP-be átáramlott tagság visszahódítása volt. Ennek megfelelően az SZDP tagok legjellemzőbb tevékenységi formája ebben az időben az állandó agitáció. Minden alkalmat megragadtak a felvilágosításra, meggyőzésre. A mozgalom kiemelkedő vezetője, Vajda Imre, találóan fogalmazta meg a feladatot, mikor azt mondta, hogy: „Agitálni még a lakodalomban is lehet!”216 Folyt az agitáció az ínségmunkákon, a Tisza-gát javításának idején az esti tűz mellett — tehát mindenütt, ahol munkástömegek voltak. Az agitáció mellett az SZDP ismét nagy súlyt fektetett a városi képviselő-testületi munkára. Arra törekedtek, hogy mindjobban összehangolják a szervezési munkát a képviselőik közgyűlési munkájával. Ennek volt egyik megnyilvánulása az 1935 folyamán lezajlott közgyűlési vitasorozat, melynek elindítója Kántor Bálint földmunkás kérelme volt. A kérelem arra vonatkozott, hogy a munkássegély pénztárból számára kiutalt 20 pengő visszafizetését engedjék el. A képviselő-testület határozata elutasító volt. A vita során Kádár Sándor szociáldemokrata képviselő kijelentette: „Hogy nem tudunk fizetni, annak a mai rendszer hatalmon lévői az okai!” E kijelentésre a polgármester figyelmeztette a felszólalót, hogy politikamentesen, a tárgyhoz szóljon. Kádár Sándor azzal vágott vissza: „Hogy rongyosak vagyunk, hogy éhezünk, az is politika!”217 A polgármester erre a kijelentésre megvonta a szót Kádártól, — a kérelem elutasítását pedig megerősítették. Válaszként az elutasító határozatra, a szervezett földmunkásság kérelemsorozattal árasztotta el a képviselő-testületet. Első210 CsmL (Szf) 52/1935. sz. Alisp. ein. ir. (A megye területén 4908 volt a 2/3-nál nagyobb kárt szenvedett gazdák száma.) 211 A segélyben részesült gazdák, tanyások... stb. száma meghaladta az 5000-et. CsmL (Szf) 1936. júni. 8. Szentes város kgy. jkv. 155. sz. 212 Uo. 213 Alföldi Újság, 1935. ápr. 21. CsmL (Szf) 1936. júni. 8. Szentes város kgy. jkv. 155. sz. 211 CsmL (Szf) 1935. szept. 13. Szentes város kgy. jkv. 171. sz. 215 CsmL (Szf) 333/1935., 425/1935. sz. Főisp. rés. 216 Erdei Mihály közlése. 217 CsmL (Szf) 1935. jan. 17. Szentes v. kgy. jkv. 14. sz. 166 »
