Tanulmányok Csongrád megye történetéből 4. (Szeged, 1980)
Herceg Mihály: A csongrád-vásárhelyi uradalom kialakulása (1709–1848)
Többek közt kimutatták, hogy a fentebbi években a választott ménesben (a kezes ménesben) 8 olasz és 4 stájer kancával együtt 116 öreg kancaló legelt. A vad ménesben 23 csődör, 115 kanca és 23 kisió fordult elő. A meddő- és paripaménes életkor szerinti részletes felbontását ugyancsak megtaláljuk a forrásokban. A derekegyházi ménest további kisebb őrzési egységekre, ménesekre bontották. Admisszarius lovak (tenyészcsődörök) száma 20 db. A paripa ménesben 126, a szelíd ménesben 104, a szilaj ménesben 89, a meddő ménesben 98, a negyedfű kancák közt 32, a mustrált kancák közt 42 db lovat őriztek. Tartozott még a ménesbe 12 paripa csikó, 13 kancacsikó és 3 próba monjas (próbacsődör). 1770-ben a vásárhelyi jobbágyok méneseiben a pusztán 2800 lovat számláltak. A nyomáson a kezes ménesben 400 lovat tartottak. Az uradalmi ménes létszáma évtizedeken át 500—600 közt mozgott. A szilaj-, a meddő- és paripaménes mellett az istállózott lovak igen alacsony számmal szerepeltek. A vontatást az uradalom is elsősorban ökrökkel végezte. Az évi csikószaporulat 100 körül mozgott. A legnépesebb mindig a szilajménes. A derekegyházi ménes átlagos megoszlása 1775—1777 közt.144 db Szilaj ménesben 240 Szelíd ménesben 32 Meddő ménesben 146 A paripa ménesben 140 A füvelő akolban (beteg lovak) 6 Istállóban 39 üÖ3 Az istállóban nemcsak a hámos lovakat, hanem a nyergelhető ötödfű csikókat és a legértékesebb kancákat tartották. Szathmáry Mihály inspector 1787-ben azt javasolta a földesúrnak, hogy a híres nagykárolyi ménest hozzák le Derekegyházára „mint azért, mivel Károlyban az faj már több ízben alá szállott, mint mivel a tartás Károlyban sokkal többe kerül, hogysem Derekegyházán.” Az uradalom racionalista irányítására jellemző, hogy inkább eladják az őszi vásáron a kimustrált lovakat, mintsem drágán kiteleltetnék. Az igyekezet nem volt hiábavaló: a derekegyházi uradalom jó hírét olyanok terjesztették, mint Tolnai Sándor a aki pesti egyetemen „a barmok orvosló tudományának” tanára. Egyetemistákat vitt Derekegyházára, akik a berlini és drezdai egyetem állatorvosi karának hallgatói voltak. A látogatás során megváltoztatták hazánk e részéről alkotott „balvéleményüket.” Az uradalom tisztsége jelentésében többek közt így emlékezik a látogatásról: „Nekem hízelkedni nem volt okok, de fölötte tsodálkoztak úgy a ménesen, mint a Barmokon, nem különben szegény Svábi úrnak igyekezetén ámélkodtak, aki a fazány és gyümölcsös kerteket szerzetté. A fázányoknak, amelyekkel az Úr Isten az idén bőven megáldott, sokaságán és az egyűgyű magyar fázánoysnak munkáján elbámultak pediglen. Végtére azt mondották, hogy több papirost foglal Derekegy- háza az úti diáriumokban Mezőhegyesnél”.145 A vásárhelyi jobbágygazdák úgy élelmezték lovaikat, ahogy tudták. Rendesen szalmával, részben szénával. Csak a méneknek és csikóknak jutott némi abrak. Közismert, hogy a telelésben leromlottak a lovak. Derekegyházán 1791. decemberében elfogyasztottak a lovak: 144 Ol. KcsL P 397. 206. d. 75., 77., 79. 145 Uo. Uo. 106., 193., 170. 117
