Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
deák), 0,5% kovács, 2% juhos gazda és 84% szolga legény jut, ha a házas családfők abszolút számát 100%-nak fogadjuk el. Az egész város értelmiségének a fele és a módos gazdák jelentős része itt volt megtalálható, akik a legtöbb cselédet tartották. A Közép-Városban ugyanekkor értelmiség csak 1,5%-arányban, kovács 1%-arány- ban, juhos gazda 13%-arányban és szolgalegény pedig 60%-arányban szerepel. A Felső-Városban az értelmiség 1,7%-ban, a kovács 0,25%-ban, a juhos gazdák 5%- ban és a szolgalegények pedig 40%-ban fordul elő. Végül az Alsó-Városban 0,5% az értelmiség, ugyanennyi a kovács, 5% a juhos gazda és 38% a szolgalegény aránya az összes házas családfőhöz viszonyítva, ami a Felső-, és Alsó-Város lakóinak szegényebb, parasztosabb jellegét bizonyítja. A Belső- és Külső-Palánk, vagy Közép- Város lakói között nemcsak a leggazdagabbak, hanem az iparosok és kereskedők legnagyobb száma is élt. Egész Szeged legszegényebb része az Alsó-Városban a Boldog- asszony templomtól lefelé, a Kőégető, Balog és Fazékjártó utcák által közrefogott negyed volt. A legkevesebb szolga itt fordul elő és juhos gazda pedig egyáltalában nincs. Kétkezi munkából élő zsellérek lakhatták. A Boldogasszony templomtól felfelé a Szentháromság, Boldogasszony és Kun utcákban viszont gazdag földműves családok élhettek, házhelyeiken és bosztán-kertjeiken kívül a határban jelentős szántófölddel, réttel és számos juhnyájjal rendelkeztek. Ehhez a településrészhez hasonlítható a Felső-Város társadalma is, leginkább igás földműves gazdák lakhatták. A Belső- és Külső-Palánkban viszont polgárosodottabb társadalom rajzolódik ki. A házhelyekkel és a hozzájuk tartozó boszták-kertekkel rendelkező gazdag iparoskereskedő réteg élhetetett itt, akik a földműveléssel kevésbé foglalkozhattak. Szeged 1203 házas családfője közül földműveléssel az 1548-ban összeírt 400 háztartás (kapu) családfője foglalkozhatott. A 8., 9. és 10. táblázatban a férfiak családonkénti megoszlásában a házas és legény fiúk, vagy a házas és legény testvérek összes száma a házas családfők számának a felét sem éri el. A nagyobb család együttélése, illetve több család közös háztartásban, „gazdasági famíliában” való lakása nem eléggé bizonyított. Nagyvárosokban, mint Szeged legjellemzőbb a gazda kis családja és a zsellér, vagy cselédcsaládok együttélése volt. Bizonyosan állíthatjuk, hogy 1548-ban a határban földdel csak 400 háztartás (kapu) rendelkezett, s a többi házas családfő házzal és bosztán-kerttel rendelkező más foglalkozású, vagy igával nem rendelkező zsellér lehetett.34 12. táblázat: A szegedi és csongrádi náhije török adóztatása az 1548. évi összeírás alapján Helységek Fejadó Földesúri adó Török akcse értékben Egy háztartás (kapu) átlaga magyar aranyban Szeged város: 20 000 85 900 3,52 a. Ft Szegedi náhije: 33 950 76 096 2,78 a. Ft Összesen: 53 950 161 996 Csongrád város: 3 700 14 044 2,41 a. Ft Csongrádi náhije: 15 450 56 665 2,96 a. Ft Összesen: 19 150 70 709 34 A családszervezetről: Veress Éva, A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század közepén: in Történelmi Szemle, I. évf. 3—4. szám, Budapest 1958., 379— 387. 1. a paraszti családszervezet történeti vizsgálata során három kategóriát állapított meg, 1. egy kenyéren élő tágabb keretű zsellérekkel együttlakó családok, 2. fiaikkal összeírt apák családcsoportja, és 3. családtagok nélkül élő családok csoportja. Ezek közül a legjelentősebb igaerőt, négy igásállattal az 1. kategória képviselte. Az 1548. évi török adóösszeírásban szereplő szegedi családok is nagyon valószínű ilyen családszervezetben élhettek. 29
