Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
A fejadót minden férfi fizette, akinek cenzus szerint hat magyar forint, illetve 100 török akcse értékű vagyona volt. A földesúri adót a földdel rendelkezők adták, de 1548-ban Szegeden ennek csupán 400 házas családfő tehetett eleget és a többi 803 házas családfő adót nem fizetett. Erről az összeírás elejéhez csatolt török törvénykönyv (kanunname) részletesen intézkedik, s az egyes adó-, és vámfajtákat felsorolja. A 12. táblázat megmutatja, hogy az egy háztartásra eső átlag Szegeden volt a legmagasabb, majd a csongrádi náhije kilenc helységébe a szegedi náhije 26 helységében és végül Csongrádon a legkisebb, ezért alakult a földesúri adóösszeg ilyen módon, mert a piaci forgalom és a vámilletékek is beletartoztak. Táblázatunkban bemutatott egy háztartásra eső adóösszeg a török állami fejadó és a török földesúri adó együttes összegét jelenti. Szeged város török földesúri adói 1548-ban Dervis szandzsákbéget illették meg. Az állami fejadó összegét a budai kincstár a többi falu földesúri jövedelmei viszont egyes török javadalombirtokosok között oszlott meg. A kincstári kezelés alá került adójövedelmeket (hász-i miri) hász-birtokként állami tisztviselők igazgatták. E hász birtokok földesúri adójövedelmét és a szintén kincstári jövedelmeknek számító vámok bevételeit a budai tartományi kincstár (defter- hane) pénzügyi hivatalai (muqataa) kezelték. A szegedi szandzsák a budai tartományba (vilayet) tartozott, ahol 1543—1549 között 10 pénzügyi hivatal (muqataa) működését ismerjük. Az első, a budai tartományhoz tartozó pénzügyi hivatalok (muqataa) 1543—1545 között három éves elszámolása, amelyben a szegedi mukátaa bevétele 213 138 akcse összegben szerepel. A szegedi mukátaa kezelése 1546. szept. 16-tól Hüszein Ahmed és Juszuf Hadzsi vállalásába került, bevételnek 2 850 461 akcsét ajánlottak fel. Ebből az összegből 1547 augusztus közepéig mintegy 284 611 akcsét fizettek be. A következő elszámolás 1549. nov. 20. és 1550. szept. 10. közötti tíz hónap bevételeiről Ibrahim csaus, a budai csausok parancsnoka, mint emin és Hüszein kjátib, mint jegyző, azonkívül Hüszein, Herszek Báli és Piri amilok mint vámszedők által beszedett 235 574 akcse részletezéséről készült. Ebből a szegedi kikötő vámjainak bevétele 111 183 akcse, az egész összegnek majdnem a fele volt. A többi 11 kikötő, mint az apori, más néven tömörkényi kikötő 219 darab só alapján 3969 akcse, a csongrádi kikötő 23 988 akcse, az újfalui kikötő 48 darab só alapján 1456 akcse, a kécskei kikötő 250 darab só alapján 8500 akcse, a vezsenyi kikötő 434 darab só alapján 2367 akcse, a várkonyi kikötő 1506 akcse, a szolnoki kikötő 23 738 akcse, a kanizsai más néven adorjáni kikötő 46 darab só alapján 2634 akcse, a zentai kikötő 26 darab só alapján 2737 akcse, és a péterrévei kikötő 62 darab só alapján 4033 akcse bevételt mutat ki. Ezek összesen 74 938 akcse összeget adnak, ami az egész 10 hónapos bevétel közel egyharmadát teszi ki. Ezek a kikötők az 1548. évi defterben még forgalom nélkül, vagy kisebb bevétellel szerepelnek. Az 1549/50. évi pénzügyi elszámolás még megemlíti a következő falvakat: Szolnok, Vezseny, Várkony, Kécske, Újfalu, Csongrád, Tömörkény, Győ, Tápé, Zenta, Bokra, Béla és Péterréve helységeket, melyek szultáni hász-birtokként a szegedi muqataa-hivatal kezelésében ekkor mintegy 48 286 akcse jövedelmet jelentettek. Valamennyi említett hász-helység az 1548. évi defterben is szerepel, vagy a szegedi, vagy a csongrádi náhijében, tehát e két náhije területén működött a szegedi muqataa- hivatal, ami Szeged város szűkebb piaci körzetének határát is jelezhette.35 35 A török pénzügyi szervezetről: Velics László, i. m. I. köt. 24—25., 58—59., 64—69., még II. köt. 42—43. 1. ismerteti az 1543—1550. közötti évekből a szegedi elszámolási jegyzékeket. 30
