Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
kerültek soviniszta-irredenta jelszavak az iskolai tantermek falaira és vallásos-soviniszta imák az iskolai tanítások mindennapos gyakorlatába. Haller István miniszter 1920 októberében elrendelte, hogy az ország valamennyi és mindennemű iskolájában a tanítás megkezdése előtt mondottassék el a „nemzeti ima a Hiszekegy”. Vass József miniszter 1920 decemberében kiadott rendeletével kötelezővé tette, hogy az ország összes oktatási intézményében jól látható helyeken kifüggesszék az irredenta nacionalista tudatot ébresztő, soviniszta politikai jelszót: „Csonka-Magyar- ország nem ország, egész Magyarország mennyország.”26 A Magyar Tanácsköztársaság emlékétől, a magyar proletáriátus erejétől rettegő magyar ellenforradalmi rendszer nagytőkés burzsoá-földesúri uralkodó osztálya megkövetelte az iskolától, a tanároktól és a tanítóktól, hogy minden alkalmat ragadjanak meg az új nevelési szellemben való nevelés érdekében. Új nevelési követelmény a belső társadalmi osztálybéke kialakítása, az ellenforradalmi társadalmi rend megszilárdítása, valamint a régi nagy-Magyarország földrajzi és politikai egységének visszaszerzését sürgető nevelőmunka. Ezeknek az alapvető nevelési céloknak rendelték alá az iskolai ünnepélyeket is. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. november 6-án keltezett rendeletével arra kötelezte az oktatási intézményeket, a tanítókat és a tanárokat, hogy „a tanulók nemzeti öntudatának, hazafias érzésének emelésére minden kínálkozó alkalmat ragadjanak meg. Többek között oly módon, hogy az ünnepélyek folyamán a tanulóifjúság elénekli a Himnuszt és a Szózatot.”27 Az iskolai nevelés kérdéseiben és a kultúrpolitikában az ellenforradalmi rendszer kialakulásától kezdve nagybefolyású konzervatív idealista filozófiai tanár Kornis Gyula — Klebelsberg Kunó mellett vallás- és közoktatásügyi államtitkár 1927—1931 között—, arra hívta fel a figyelmet, hogy mint írta: „iskoláink minden tantervében és minden nemzeti tárgynak ... csak egy tengely körül kell forognia: az integer Magyarország körül”, s ennek elérése és sikere érdekében sürgette „az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiájának megteremtését.” A nevelés egyik alapvető követelményét abban látta, hogy „meg kell védeni az ifjúság lelkét az internacionalizmus szellemével szemben.. ,”28 A politikai és a világnézeti követelmények szellemében való nevelésre azonban alkalmatlannak bizonyult a tanítóság és a tanárok tekintélyes része. Már a Fridrich-kor- mány vallás- és közoktatásügyi minisztere Huszár Károly 1919 szeptemberében arra a következtetésre jutott, hogy a tanítóság, a pedagógusok nagy része támogatta a proletárdiktatúra tanügyi intézkedéseit s „tekintélyes részük hűtlenné vált a nemzeti ideálokhoz, a kommunizmus megmételyezte őket”. Felszólította a tantestületeket, hogy „söpörjék ki mindazokat, akik méltatlannak bizonyultak arra, hogy az ifjúságot bízzuk rájuk” s akik — megítélése szerint — „vétkesül elősegítették a nemzet erkölcsi és anyagi romlását.”29 Az ezt követő úgynevezett kommunista fegyelmi vizsgálatok következményeként 2000-nél több pedagógust távolítottak el állásukból 1919 augusztusától—1922 januárig.30 Huszár Károly utasítására csupán Budapesten 1919. október végéig 396 pedagógust függesztettek fel állásából. Köztük: Alexander Bernátot, Bendek Marcellt, Bolgár Eleket, Fogarasi Bélát, Czakó Ambrét, Fáber Oszkárt. A kommunista gyanús pedagógusok eltávolítása a tantestületekből — 26 VKM HK 1920. évi 114 233. V. november 23-án kelt rendelet. 27 VKM HK 1920. 53. sz. a 43 370. VIII. sz. rendelet. 28 Simon Gyula: Neveléspolitikai dokumentumok 1919—1931. 136. 1. 29 VKM HK. 1919. 33. sz. 284.1. A VKM 4507/1919 ein. sz. rendelete. 30 Balogh Sándor—Szabolcs Ottó; Pedagógusok a két világháború között 1919—1945. Budapest 1963. 268. 1. Simon Gyula: Fegyelmi eljárások a pedagógusok ellen a Magyar Tanácsköztársaság bukása után. Pedagógiai Szemle 1959. 3. sz. 193
