Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Sárközi István: Klebelsberg Kunó kulturpolitikája és annak szegedi aspektusai
Kornis Gyula, a Horthy-fasizmus reakciós filozófusa, egyetemi tanár, 1919. augusztusa után az ellenforradalmi rendszer közoktatásának legfontosabb egyénisége. Az ellenforradalmi iskolarendszer és iskolai szervezetének és a közép és általános iskolai tanterveknek kialakításában és kidolgozásában vezető szerepet játszott. 1926-tól a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, az Akadémia tagja 1916—1946 között.8 9 A keresztény-nemzeti ideológia egyik megalkotója nemcsak túl korainak tekintette a középiskola és a közoktatás rendszerének megreformálását, hanem veszélyesnek is „a lelkek ilyen általános forrongása idején”, mármint a proletárdiktatúra leverése után. A konzervatív reakciós kultúrfilozófus válaszában kifejti az ellen- forradalmi rendszer kultúrpolitikájának ideológiai-politikai szemléletét. Ez szerint „A kultúra, mint a szellemi és anyagi értékeknek ... rendszere, a maga egészében mindenki számára át nem származtatható ... Értékkiválasztást kell rajta eszközölni azon célok szerint, amelyeket az egyes társadalmi rétegek elé kell kitűzni.”8 Az uralkodó osztály kultúrpolitikai és iskolapolitikai irányelveinek megfogalmazása során megindokolja az iskolarendszer osztályjellegű megosztottságát. Szerinte az „egészséges” társadalmi struktúrának megfelelő hármas tagoltságú iskola- rendszer felel meg. „Először is — írja Kornis — van egy alsó réteg, amely jobbára mechanikai munkát végez, amit a középső réteg közvetlenül, a felső réteg közvetve meghatároz.”10 Az alsó rétegbe sorolta a napszámosokat, a gyári munkásokat, a földműveseket, valamint a szolgákat. A középső rétegbe: a kisbirtokosokat, iparosokat, kereskedőket, a hivatalok segéd és közalkalmazottad, a felső rétegbe: a tudósokat, művészeket, tanárokat, főhivatalnokokat, nagyiparosokat, nagykereskedőket. Felfogása szerint a hármas tagozottságú „egészséges” társadalmi struktúrának megfelelő iskolarendszernek: az elemi, polgári és középiskola felel meg. Az alsó néprétegnek, hogy a nemzet organizmusában jól működjék, szüksége van a kultúra bizonyos elemeire. Ezeket a hatosztályos népiskola közvetíti.11 Kornis Gyula — Klebelsberg Kunó elsőszámú szakembere államtitkári tisztségben 1922-től — a proletáriátus számára műveltséget nyújtó szervezett lehetőségeit s annak állami támogatását a hatosztályú elemi népiskola keretébe kívánta leszűkíteni. A munkás és szegényparaszt javára „átszármaztatható” kultúra és műveltség értékei nem lehettek arányban az uralkodó osztály és a „középső réteg” tagjai javára biztosított kultúra értékeivel és a művelődés lehetőségeivel. Kornis Gyula meglepő cinizmussal kijelenti, hogy az általa felvázolt kulturális értékkiválasztási szisztéma a társadalmi osztályok és rétegek társadalmi érdekeinek megfelelő demokratikus rendszer, mert „a demokrácia elveinek eleget tesz az állam akkor, amikor megköveteli valamennyi polgárától a népiskola alsó 4 osztályának együttes elvégzését.” S hozzáfűzi: „Hiszen a nép bármely fiát ... ha arra való volt, nem tartotta vissza semmi, hogy talán kevésbé egységes iskolarendszerünk létráján bármely fokig előrehaladhasson.”12 A Haller—Imre Sándor kezdeményezett iskolarendszer reformtervezet ellen hadakozik különös logikával, soviniszta és fajelméleti gondolattal egészítette ki a kultúrpolitikai irányelveket. Azt bizonygatja, hogy távol kell tartani a középiskolától 8 Uo. Kornis Gyula politikai pályafutásáról és életútjáról szóló rövid méltatás, a Révai Irodalmi Intézet gondozásában megjelent Pedagógiai Lexikonban. 1934-es kiadás 265. 1. 9 Simon Gyula: Neveléspolitikai dokumentumok 1919—1931. 119. 1. 10 Uo. 11 Id. mű 120. 1. 12 Id. mű 122. 189
