Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
Az 5. táblázatban a szegedi náhije területén 1548-ban csak a keresztény adófizetők, a magyarok és szerbek összeírására került sor. Az összeírásban szereplő 27 lakott helységből 16 helységet, az összes 59%-át a magyarok lakták. Kilenc helységben, Adorjánon, Bátkán, Peszéren, Bokrán, Perieken, Bélán, Aranyoson, Petrinán (Péterréve) és Petrofcsén (Asszonyfalva) a szerb nemzetiség élt. Zentán magyarok és szerbek vegyesen laktak, teljes elkeveredés állapotában, ahogyan az összeírásuk is feltünteti. Szegeden pedig magyarokon kívül a török helyőrség zsoldjegyzékéből is látható módon mohamedánok laktak. Az 1548. évi adójegyzékünk is megemlíti Szegeden a törökök, illetve mohamedánok földesúri adóösszegét, ami mohamedán polgári lakosság, illetve a török katonák helyi esetleges gazdálkodására utalhat. Zentát és a szegedi mohamedánokat, tehát a vegyes nemzetiségű lakosok közé sorolhatjuk, ahogy magyar, szerb és mohamedán lakosság élt együtt, sokszor teljesen elkeveredett állapotban. Szegeden az 1548. évi adóösszeírásunk megemlíti a Belső- Palánkban a Boldogasszony utca városnegyedet, más néven a szandzsákbég városnegyede (diger nam mahalle-i mir-i liva) elnevezéssel, ami arra enged következtetni, hogy a mohamedánok városnegyedét itt kell keresnünk. Forgách Ferenc történet- írásában az 1552. évi események során megemlíti, hogy Szegeden török kereskedők is éltek. Ha a katonákat, családtagjaikat és az említett török kereskedőket is a szegedi mohamedánok közé számítjuk, akkor jelentős számban kellett már 1548-ban itt lakniuk. Pontos létszámukat csak feltételezve tudjuk kiszámítani. A következőkben látni fogjuk, hogy Szeged összeírt házas családfőinek aránya az 1522. évi dézsmajegy- zékhez viszonyítva 1548-ra a negyedrésszel csökkent. Ez mintegy 1000 lelket feltételez, ha a török helyőrség 460 fős létszámát vesszük alapul, feltételezhetjük, hogy legalább még ugyanennyi mohamedán telepedett le. A mohamedánokat nemzetiségnek fogjuk fel, mivel közöttük törökök, albánok, délszlávok stb. találhatóak meg, de vallásuk alapján megindultak az eltörökösödés felé, viszont nyelvük többségében még délszláv lehetett. Szegeden, tehát 6600 magyar mellett mintegy 1000 fő körüli számban ezek a mohamedánok éltek.27 Szeged város lélekszámának alakulását a továbbiakban részletesebben kívánjuk bemutatni. Kilenc török adóösszeírás (1548, 1560, 1570, 1578, 1580, 1582, 1590, és 1620 (?)) és az 1522. évi magyar dézsmajegyzék utcáról-utcára haladó névjegyzékei alapján közel egy évszázad népesedési megoszlását kísérhetjük nyomon. Ezenkívül a szegedi utcák neveinek változásaival is találkozhatunk. A népesedettség megközelítő számát a fenti módon a török „hane” adóegység számából számítottuk ki. Ezenkívül, feltüntetjük a török defterekben összeírt házas családfők számát is. Az 1522. évi dézsmajegyzéknél csak az utóbbi adatot tudtuk számításba venni. Az 1522. évi dézsmajegyzék közlésénél Reizner János minden összeírt dézsmafizetőhöz egy lakóházat tételezett fel, de a dézsmajegyzékben szereplő utólag áthúzott neveket nem számította. Ezzel szemben valamennyi feltüntetett nevet figyelembe vettünk és így Szegeden 1522-ben 1646 családfőt találhatunk, ami a kimutatható legnagyobb számadatot jelenti. Szegeden ezenkívül még mohamedánok is éltek. Az 1578. évi összeírás névsze- rint 250 mohamedán férfit sorol fel. Ezek polgári személyek, sokan közülük iparosok és kereskedők, de rajtuk kívül a török megszálló helyőrség cca. 400 fő körüli létszámát és mindezek családtagjait is figyelembe kell vennünk. Mindezen tényezők alapján 1578 körül már kettő ezer körüli számban határozhatjuk meg a Szegeden 27 A szegedi törökségről: Forgách Ferenc, Emlékirat Magyarország állapotáról... 1. könyv; in Humanista történetírók, Budapest 1977., 596—597. 1. 18
