Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása
6. táblázat: Szeged város népességének 1522—1620 közötti lélekszámú Évek Háneszámok Kapuszámok Cs. főszámok Lélekszámok 1522 _ _ 1 646 7600 (?) 1548 400 400 1203 6600 (?) 1553 241 — 1007 5035 (?) 1560 689 689 689 4823 1570 691 700 691 4837 1578 702 ? 702 4914 1580 702 — 702 4914 1582 723 — 723 5059 1590 578 — 578 4046 1620 (?) 349 — 349 2443 élő mohamedánokat. Az 1578. évi összeírsásban három városnegyedben a Belső- Palánk területén kerültek feljegyzésre. A Belső-Palánkon kívül a várban élhettek még. A török összeírások összesített számadatainak tanulságából bátran kimondhatjuk, hogy Reizner János által az 1522. évi dézsmajegyzékben szereplő adófizetők számából túlzott nagyságrendű lélekszámot adott meg. A török adóösszeírásaink évszázados időszakában a város magyar lakossága 1553—1582 között viszonylag állandó 4900—5000 fős magyar lélekszámot mutat. Ez a konszolidált időszak mutatja a város eredeti 1522 előtti befogadóképességét, a török mohamedán lakosság beszámításával együtt, mivel a magyar és a mohamedán lakosság együttesen mintegy 7000 fő körüli számban élt. Ez a szám Szeged maximális befogadóképességét mutatja. Ha a tanulmányunk elején ismertetett történeti eseményeket Szeged lakosságának lélekszámvál- tozásaival összehasonlítjuk, a változások okaira azonnal rátalálunk. Az 1514. évi Dózsa György parasztháború harcai és az 1521 évi török támadás már az 1522. évi dézsmajegyzék elkészítése idején éreztette kihatásait. Az 1522. évi névjegyzékben feltüntetett Szerém megyei szőlőbirtokok már nem léteztek, mert a törökök 1521-ben Karom, Kamonc, Pétervárad és Újlak városokat teljesen feldúlták és lakosságát elhurcolták. A névjegyzékben az egyes nevek gyakori kihúzásai is arra utalhatnak, hogy esetleges korábbi névjegyzéket igazítottak ki. A változásokat, jelen esetünkben a lakosságcsökkenést ilyen módon jelölték meg. Az 1552. évi szegedi veszedelem utáni nagy lakosságcsökkenést mintegy 20 év alatti betelepüléssel nemcsak, hogy pótolni tudta a város, hanem az 1522 előtti eredeti lakosságnagyságot állította helyre. Korábbi kutatások ebben az időszakban más hódoltsági településnél hasonlóan megfigyelhető létszámgyarapodást „átmeneti felvirágzásnak” tartották, pedig ekkor csupán a harcokat követő visszatelepülésekkel számolhatunk.28 A fent ismertetett lakosságszám utcák szerinti elhelyezkedéséről és a családok megoszlásáról a fenti török adóösszeírások feljegyzései alapján részletesen beszámolunk. Szeged földrajzilag a XVI. században kisebb tavak és vizenyős rétek közül kiemelkedő dombokon helyezkedett el. Ez az elhelyezkedés a város lakott részét a Tisza folyó melletti keskeny fennsíkon hosszában kissé elnyújtotta. A szegedi földrajzi-történeti irodalom a lakott részeket négy nagyobb egységre, mint a Vár, az Alsó-Város, a Palánk, és a Felső-Város, osztva tárgyalja. Ezek sem összefüggően követték egymást, hanem közöttük vizenyős rétek és mezők voltak. Azonban a kilenc török adóösszeírásból rekonstruált utcák szerint már ekkor egy külön Belső-Palánk 28 Retzner János, i. m. I. köt. 91.1. említi 1522-ben Szegeden 1493 ház, 8745 fős lakosság volt, amelyet túlzásnak tartunk. Káldy-Nagy Gyula, Magyarországi török adóösszeírások, Budapest 1970., 1. említi az átmeneti felvirágzást, ami csak visszaköltözés lehetett. 19
