Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)
Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében
vés és Munkáspártnak nem épültek ki szervezetei. A pusztaföldvári lelkész, akit Dénesék segítségével választottak meg, nagyon lényeglátóan fejezte ki magát, amikor Dénessel való cimborálással vádolták. Szerinte Dénes nagyon is „közhasznú” munkát végez, mert „...nagyon jól ismeri az alföldi nép gondolkodását”. „Éppen ezért, hogy a szélsőséges kommunista iránytól őket elterelje, bizonyos szabadabb, de nem demagóg szellemű szociálpolitikai útra terelte őket. Ezzel a munkálkodásával éppen a szélsőségektől tartja vissza azt a népet, amely a szélsőségekre nagyonis hajlamos”.102 A megállapítás alapvető igazsága mellett persze vitatható, hogy ez nem demagógia-e. A Magyarországi Földmíves és Munkáspárt a Rassay kezdeményezésére 1926 őszén létrejött úgynevezett Egységes Balpárttal együtt vett részt a választási küzdelemben. Drózdyék több kerületben indítottak jelöltet, de igen kevés jelöltjük jutott el addig, hogy ajánlási íveit elfogadják és a szavazáson indulhasson. A Viharsarokban az élénk választási küzdelem ellenére csak Dénes István vehette fel a harcot ellenfeleivel a tótkomlósi kerületben. A párt a békési kerületben Szakács Andort, Makón Kiss Menyhértet támogatta. Az említetteken kívül a párt választási agitációt folytatott még a hódmezővásárhelyi második, a mindszenti, a csongrádi, a batto- nyai, a szarvasi és a szentesi kerületben.103 A választási küzdelem alatt a párt kortesei, szónokai hangoztatták, hogy az ellenforradalmi rendszer földreformja csak karikatúrának tekinthető. Követelték a földnélküliek földhözjuttatását, és a földmíves nép elnyomásáról, kizsákmányolásáról beszéltek. A hatóságok élénken reagáltak e megnyilatkozásukra. Dénes novemberi békéssámsoni beszéde után az orosházi járás főszolgabírája körlevelet küldött a főjegyzőknek, amelyben az említett beszédekre hivatkozva kéri őket, hogy Drózdyék és a Vági-párt ellen „a törvény teljes szigorával” lépjenek fel és „megtorló eljárás bevezetéséről” minden hasonló esetben gondoskodjanak.104 A választási küzdelem alatt se szeri, se száma az ellenzékkel, így a Drózdy— Dénes-párttal szembeni fellépéseknek. Pusztaföldváron nem engedélyezték a választási gyűlést. Mindszenten a munkáspárti gyűlésre összejötteket a rendőrség körülvette, a pártvezetőséget állandóan zaklatták, Magyarcsanádon elkobozták a párt röpiratait, Makón letartóztatták, és napokig fogva tartották a párt által támogatott Kiss Menyhértet. Tótkomlóson letartóztatták a párt országos elnökét és öt párthívét, a párt szavazóinak százait nem engedték szavazni.105 A választási kilátások még a legtöbb reménnyel kecsegtető tótkomlósi kerületben is siralmasak voltak. Nem véletlen, hogy Dénes közjegyzőség és némi készpénz kilátásbahelyezésével tárgyalásokba bocsájtkozott visszalépéséről. Dénes végülis nem lépett vissza, de amint az várható volt, a mozgalom fő fészkében vereséget szenvedett az egységes párti jelölttel szemben. A visszaélésekre fényt vet, hogy a 8472 szavazásra jogosult közül csak 4815-en szavaztak. A távolmaradt három és félezer szavazó többsége nyilvánvalóan Dénes híve volt.106 Hódmezővásárhelyen a Földmíves és Munkáspártnak az erős szociáldemokrata mozgalommal kellett felvennie a versenyt. Dénes választási gyűlésein azzal érvelt, hogy az SZDP nem törődik a földmunkássággal. Ennek okát pedig abban jelölte meg, hogy a munkásnak jól megy a dolga, vasalt nadrágban sétál az aszfalton, amíg a falvak népe térdig jár a sárban, rongyos a ruhája, földes szobában lakik és éhezik a 102 BmL Főisp. biz. ir. 87—1926. 103 Magyarok Vasárnapja, 1926. november 21. 104 BmL Gádoros község főjegyz. ein. ir. 1926—35. 105 CsmL (Mr) Központi járás főszolg. ir. 228—1928., Orosházi Friss Újság, 1926. november 20., Magyarok Vasárnapja, 1926. november 28. 106 Iratok az ellenforradalom történetéhez... III. k. 638. 1. és BmL Főisp. biz. ir. 1927—24. 180
