Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

A párt hivatalos lapja, a Szántó-Vető is azt írta: „A kormányt nem támadni, vagy megbuktatni, hanem jobb belátásra bírni kell. Támadással ez nem fog sikerülni, tárgyalásokkal inkább”.28 Ez is mutatja, hogy a párt „ellenzékisége” hova süllyedt.

A párt presztízsét nagyon megnövelte, hogy 1921 áprilisában még egy képviselője jutott a Parlamentbe. A munkáspártivá vedlett Andaházy-Kasnya Béla festőművész, tartalékos főhadnagy a mindszenti kerületben a Reök István lemondásával megüresedett mandátumra kiírt választáson szinte elsöprő győzelmet aratott. A korábban royalista és Fridrichhel együttműködő Kasnya 1920 októberétől lépett szorosabb kapcsolatba Mindszent környékének földmunkásaival és szegényparasztjaival. Népszerűségének növelése érdekében személyesen vállalt kezességet sok vöröskatonáért, akiket az ő közbenjárására engedtek el.29 Demagógiájától és a tömegek hangulatától megriadva írt a főszolgabíró a főispánnak Andaházy egyik agitációs gyűlése után: „Tekintettel arra, hogy Sándorfalva lakossága a bolsevista eszméktől teljesen át volt hatva, s az ehhez hasonló izgatások alkalmasak arra, hogy a lakosság alig lecsendesült kedélyhangulatát újból felkavarják, tisztelettel kérek utasítást, hogy a népgyűlések engedélyezésénél milyen magatartást tanúsítsak.”30 A választás eredményeit pedig úgy értékelte a vármegyei katonai parancsnok, hogy „a területnek majdnem 60%-a kommunista érzelmű... Ha ezen választó forma és ily kiterjedt választójog marad továbbra is, úgy az Alföld e része előreláthatólag mind ennek a pártnak a zsákmánya lesz.” — jósolta nem is egészen alaptalanul, hiszen a földreform-demagógia a kisbirtokok egy részét is a párt mellé állította.31

Az 1921. április 25-én Mátyásföldön az orosházi Szalai István korelnöklete alatt megtartott országos kongresszuson a mindszenti győztes Andaházy Kasnyát a párt alelnökévé választották. A „pártvezér” Csizmadia maradt, a másik alelnöknek pedig Rásonyi Papp Gedeont választották. Csizmadia kijelentette: „A magyarországi munkáspárt kötelességének tartja, hogy mindenkivel, aki hazafias, nemzeti alapon áll, együtt dolgozzék, ha kell hatósággal, kormánnyal, katonasággal, rendrőség- gel”.32 E megnyilatkozásuk önmagukban is előrevetítik a párt szükségszerűen bekövetkező megoszlását, válságát, mert ellenzéki politikai párt ezen az alapon nem működhetett.

1921-ben a párt vidéki szervezetei tovább szaporodtak, a meglevők izmosodtak. A legelső szervezet, az orosházi, 1921 márciusában már 1600 tagot számlált. A községben összesen mintegy 3000 mezőgazdasági munkás és napszámos élt. A főszolgabíró jelentése szerint Szalai Istvánhoz, a helyi szervezet elnökéhez hasonlóan a vezetőség többi tagjai is játszottak kisebb-nagyobb szerepet a Tanácsköztársaság alatt, így jelenlegi működésükhöz nem fűzhető feltétlen bizalom, bár minden egyes alkalommal — Csizmadia Sándorral együtt — a magyar nemzeti alapon való munkálkodást és szervezkedést hangsúlyozzák, igazi céljaik és érzelmeik azonban ismeretlenek.33 A hatóság emberének tehát nem elégségesek a lojalitást hangoztató szavak, bizalmatlan a vezetőkkel és tömegekkel szemben, fél, hogy igazi céljaik és érzelmeik mások, mint nyilatkozataik.

28 Szántó-Vető, 1921. május 8.

29 Szegedi Napló, 1921. április 20., MSZMP Csongrád megyei Bizottság Archívuma. Rékasi László munkásmozgalmi veterán visszaemlékezése hangszalagon. Nemes Dezső i. m. 190. l.-on a választás dátuma téves.

30 CsmL (Szf) Csongrád megyei főisp. ir. 543/1920.

31 Ugyanott, Csongrád megyei főisp. biz. ir. 35/1921.

32 Igazság, 1921. április 26. Kiemelés az eredetiben.

33 BmL Főisp. ir. 365—1921.

166