Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

Andaházy-Kasnya választási kerületében május elején Sándorfalván, Algyőn és Tápén alakult meg a pártszervezet. Az algyői szervezet bejelentett megalakulását azonban nem hagyták jóvá, így az nem működhetett.34 Mindez a fennálló törvények és rendeletek semmibevételével történt, hiszen a Munkáspárt helyi szervezeteinek mint országosan engedélyezett politikai pártnak nem is kellett volna működési engedélyt kérniök, ez a kötelezettség csak az egyletekre vonatkozott. A helyi hatóságok tudatlanságot tettetve gyakran fordultak ehhez a módszerhez a nem kívánt szervezkedések megakadályozása érdekében.

Csatlakozott a Csizmadia-párthoz a békési Általános Népkör is. A békéscsabai Általános Népegylet júniusban jelentette be csatlakozását. Sarkadon a Földművelő Munkásegylet lett a párt bázisa. Hódmezővásárhelyen 1000 fős népgyűlésen mondták ki a párt megalakulását.35 A népkörök, népegyletek és olvasókörök már évtizedes múltra tekinthettek vissza. Bennük az agrárszegénység olvasási, művelődési lehetőséget talált, de kisebb-nagyobb mértékben politikai szervezkedésük keretét is jelentették. Sok helyen kivonták magukat a Függetlenségi Párt befolyása alól, és a szociáldemokraták, vagy a szocialisztikus tanokat hirdető kispolgári reformerek hívéül szegődtek. Vidékünk olvasóköreiben, népegyleteiben tömegbázisra talált például Mezőfi Vilmos és Achim L. András is. Ezek a népkörök, egyletek támogatták a Csizmadia-, illetve a Dénes-pártot, a párt helyi szervezetei sokszor azonosak e tradicionális szervezetekkel.

A békéscsabai Általános Népegylet és a Munkáspárt arra a hírre, hogy Románia határkiigazítást kér, közös tiltakozó gyűlést hívott egybe, amelyen megjelent a párt vezérkara. Ám a párt elsősorban nem ilyen „elvi” akcióknak köszönhette befolyásának növekedését, hanem sokkal kézzelfoghatóbb, a nincstelenekhez közelebb álló akcióknak. A Népegylet például aláírásos kérvényt juttatott el a Földművelődésügyi Minisztériumba, hogy az aratásból kimaradt földmunkásokat vegyék fel az ellátatlanok, azaz az olcsóbb hatósági lisztre jogosultak névjegyzékébe. A Munkáspárt hasonló akciót hajtott végre Gádoroson is, ahol 186 család maradt ki az aratási-csép- lési munkából, csak részben juthatott munkához 253 család. Tehát vagy 1200 emberre a télen a biztos éhezés várt. „A nép pedig napról-napra jobban és jobban éhezik, kifogy mindenéből még a hiteléből is. És ha majd semmiből sem lesz semmi, miből fog élni? Mi marad hátra?” — írta Gádorosról a Munkáspárt egyik tagja. Csizmadia meg levéllel fordult a környék birtokosaihoz a forradalom rémével ijesztette őket, annak érdekében, hogy létesítsenek a gádorosiak és a környék nincstelenjei számára kisbérieteket.36

1921 második felében a Munkáspárt történetének egyik kritikus pontjához érkezett. Csizmadia és pártjának „közbülső” helyzete, hogy programja szerint se a baloldalhoz, se a jobboldalhoz nem akart egészen tartozni, eleve magában rejtette, hogy előbb-utóbb prostituálódik, nem tud majd ellentállni a kormány kísértésének. A „közép” helyzetet a párt politikai gyakorlatában úgy kell értelmezni, hogy rendszeresen

34 Igazság, 1921. május 4. és augusztus 20., valamint A rög, 1921. december 1.

35 Igazság, 1921. május 21. és június 29. 1919 januárjában Nigrinyi Jánosnak, a Békéscsabai Általános Népegylet későbbi elnökének vezetésével Független Szocialista Párt alakult, és élesen kommunistaellenes alapon, a magántulajdon tiszteletbentartásával akarta tömöríteni a kisgazdákat és „azokat a földmunkásokat, akik a szociáldemokrata pártnak eddig mostoha gyermekei voltak”. V. ö.: Molnár Pálné: Munkásmozgalom Békés megyében 1918—1919. In: A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919. Békéscsaba, 1969. 123. 1.

36 Békésmegyei Közlöny, 1921. szeptember 7.; Igazság, 1921. szeptember 7.; Igazság, 1921. augusztus 23., szeptember 16. és Alföldi Paraszt Újság, 1921. október 9. Rozsnyai Sándor: Az éhezők.

167