Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Vass Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása

a fentieket Szeged Buda eleste óta, tehát már 1542-ben a töröknek adózott. Amikor Zákány István és az esküdt polgárok a bajai török táborba mentek, s ott meghódoltak, már nem a város meghódolásáról volt szó, hanem a szegedi vár átadásáról. A szegedi vár területe mindig királyi terület volt, s Buda eleste után, mivel oda török helyőrség nem érkezett, valószínűleg a szegedi városi tanács felügyelete alá került. 1542. okt. 16. után a török ezt a megbízást visszavette, s a várba saját helyőrségét helyezte el.14

A török megszállókat ért 1542. évi katonai ellenakciók Szulejmán szultán újabb hadjáratát vonták maguk után. A szultán a telet Drinápolyban (ma Edirne) töltötte, s csak 1543 februárjában indult tovább. Ezt megelőzőleg még 1542 őszén a Dunán Budára élelmet és erősítést küldött. Szinán csausz török történetíró elbeszéléséből tudjuk, hogy 1543. július 29-én Esztergom ostrománál szerepelt először Dervis szegedi szandzsákbég, aki ott a szegedi szandzsák szpáhi lovasságával különböző felderítő szerepet végzett.15

Az 1542. év végén megszervezett szegedi szandzsák földrajzi kiterjedése magába foglalta a korábbi Bács, Bodrog, Csongrád megyéken kívül a középkori Fejér megyéhez tartozó Solt szék egész területét is. A Duna balpartján Apostagtól egészen Titelig, s a Tisza jobbpartján Titeltől egészen Szolnokig terjedt, amíg a két folyó közé benyúló Kiskunságot a budai szandzsákhoz csatolták. De a középkori Csongrád megye területéből Csánytelek, Gyolja, Felgyő, Sáregyház, Máma és Ellés szintén a budai szandzsákba került. Később 1559-ben már Bőid falu is Budához került, de 1548. évi adóösszeírásunk idejében még a csongrádi náhijéban említik, s Szegedhez tartozott. A középkori Csongrád megye területének tiszabalparti része 1551-ig Izabella királynő országrészéhez tartozott, s csak az 1550-es évek elején került a szegedi szandzsák vásárhelyi náhijéjaként török közigazgatás alá. A török közigazgatás területi beosztásaiban a szandzsáknál kisebb területegységet náhijének (a. m. a magyar járás) nevezték. Ez az 1570-es évekig többször változott. Kéziratunk elkészültének idejében, 1548-ban a szegedi szandzsák hét náhijéra oszlott fel. Ezek a Tisza jobbpartján a csongrádi, szegedi és titeli, a Duna balpartján a kalocsai, a zombori és a bácsi, vagy bácskai, valamint a két folyó között a szabadkai náhije voltak.16

A szegedi szandzsák működésének első írásos emléke az 1543. júl. 3-tól szept. 28-ig tartó időszakra szóló zsoldjegyzék (mevadzsib defteri), amelyet a szegedi szandzsákhoz tartozó kalocsai vár helyőrségéről készítettek. Ekkor folyt Szulejmán szultán hatodik magyarországi hadjárata, amely során Esztergom, Tata, Székesfehérvár, Pécs, Siklós és több más kisebb helység került török uralom alá. Az elfoglalt új területek török közigazgatásának megszervezésére és a török adóztatás teljes bevezetésére feltehetően a szultán 1543. évi hadjáratának befejezése után került sor. A törökök az újonnan elfoglalt terület adóösszeírásának elkészítéséhez egyszeri alkalomra kijelölt vállalkozókat állítottak ki, akik rendszerint török katonák voltak. Ezek a budai tartományi kincstártól (defterhane-i vilajet-i Budun) részletes utasítást és a budai pasától karhatalmat kaptak. Első feladatuk településről-településre ha14 Reizner János, i. m. I. köt., 105—106. 1.

15 Thury József, Török történetírók..., i. m. 332 és 336.1. említi Szinán csaus történetíró munkájából 1543. júl. 29-én először Dervis szegedi szandzsákbéget az esztergomi ostrom idején.

16 A szegedi szandzsákról: Czimer Károly, A szegedi szandzsák: Dugonics Társaság Könyvei, 1. 1893., Szeged 1894., 54—55. 1., és Zirojevic, Olga, Upravno podela danasnje Vojvodine i Sla- vonije u vreme Turaka: Zbornik za Istorija Matice Srpske 1., Növi Sad 1970., 21—22. 1. az 1560., 1570. és 1578. évi adóösszeírásokkal foglalkozik, valamint Halasi-Kun, Tibor, i. m. 17., 67—71. 1. leírja a szandzsákot és térképen ábrázolja, ezenkívül még Győré Kornél. Bácska népességszáma a XVI. század végén, LÉTÜNK, III. évf., 2—3. sz., Újvidék 1974, 171.1.

11