Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

Szeremlei annyiban téved, hogy nem a város hozott először statútumot, hanem a megye. Az 1723. évi 66. te rendelete el, hogy a megyék intézkedjenek a szolgálati év újévkori kezdéséről.

Ennek meg is kellett történnie, hiszen 1745-ben a város tanácsa így határozott:

„ Determináltatott az is, hogy amely gazdák a t(ekintetes) n(emes) limitációja felől (felett) bért adnak szolgái(k)nak s nem ujesztendeig fogadgyák, mind a gazdát, mind a szolgát bíró úr megbüntethesse, mivel a törvény s a n(emes) v(ár) megye statútuma ellen vétenek”...68

Amikor 1784-ben Titi János, Födi Pál, Hatvani István, Bindis István és Mihály Gergely „új magyar”, akiket a bíró béresnek gazdákhoz kiadott, megszöktek, a tanács arra kötelezi őket, hogy „újesztendő idején ki-ki magának gazdát keresvén bészegődjön.”69

Az új szokást csakugyan nehezen fogadhatta be az egész vármegye lakossága, hiszen még 1812-ben így rendelkezik a megyei közgyűlés:

„1. Sem Férfi, sem fehér tselédeket egész esztendőnél kevesebb időre nem szabad fogadni.

2. A Tseléd fogadásának ideje közönségesen az egész Megyére nézve Uj esztendőre határoztatik, következésképpen ezen Rendelés a legközelebb következő uj esztendőkor vegye kezdetét és mindenkor megtarthasson.

3. Ki vétettnek mindazonáltal a mezei Pásztorok, akikre nézve az eddig szokásban levő fogadásnak idejét meg lehet tartani.”70

Kis Pannit azért korbácsolták meg 1794. január 4-én... „mivel az elszegődési ideje eltelvén, el nem szegődött...”71

Csongrádi Erzsébet és Vörös Kata szintén ekkor kapott 6—6 korbácsütést, amiért nem állott el szolgálni. Ugyanebben az évben, január 3-án, Nagy János azért csukták áristomba, mert gyermekét nem állította el.

1793-ban január 8-án hét embert büntettek meg elrettentésül a beszegődés halogatása miatt. 1802. január 9-én a gazdákat is büntetéssel fenyegették, ha nem íratják be cselédeiket a városházán. De még októberben is hirdették „Hogy azon gazdák, kik cselédjeiknek nevét és bérét a múlt ujesztendő napján és az azt követő napokban bé nem Íratták, engedetlenségük miatt érdemlett büntetésül 1 forint 30 krajcárt a tűzi cassába fizessenek”.72

A rendelkezésünkre álló néhány gazdaság bérleveleiből is egyöntetűen a január elsejei cselédfogadás tűnik ki, némi kis eltolódással. Joó Ferenc például 1811. január 2-án fogadta meg a számadó juhászt, 7-én a bojtárt.

A Dezső Gazdaság számadó gulyását január 3-án fogadták. Engelthaller rézműves béresét és szolgálóját 1815-ben január 26-án fogadta. Aki uradalmi szolgálatba akart menni, annak erkölcsi bizonyítványt kellett kérni a tanácstól. Ezt a bizonyítványt sokan december végén kérik. Akadnak olyanok is, akik tavasszal, vagy nyár elején készülnek szolgálatba állni. Az utóbbiak nyilván aratásra, nyomtatáshoz.73

68 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1802. nov. 2.

69 Uo. 1784. nov. 7.

70 CsmL (Hr) Szeremlei Sámuel irodalmi hagyatéka — Limitáció 1812.

71 CsmL (Hr) Törvsz. ir. 1794. jan. 4.

72 Uo. 1802. okt. 17. és jan. 9.

73 Uo. 1840. jún. 6. és 1844. jún. 4.

103