Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Herczeg Mihály: Szolgák cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt

A korszak végéig fennálló állattartó társulásoknál élt legmakacsabbul a Szent György napi évkezdés, amit a limitáció is megengedhetőnek tartott. Ekkor verték össze telelőről a gulyákat, csürhéket, csordákat.

1838-ban is elhangzik ilyen: „Varga István, a múlt Szent György napkor a Gazdasággal együtt esztendős csürhés kanásznak megfogadódván”...74

5. A félfogadás

A félfogadás — elszegődés aktusának hagyományos formái alakultak ki. Eleinte a kocsmában, majd a 18. század utolsó harmadától „az embörpiacon” is történt.

1783-ban publikáltatta a tanács, hogy a munkások ezután a piacon keressék a gazdát és a gazdák a munkásokat.75

A félfogadást Kiss Lajos 19. századvégi gyűjtéséből ismerjük. Szinte bizonyos, hogy annak elemei: az alkudozás, beleegyező nyilatkozat, kézfogás, áldomás stb. már a 18. században kialakultak.76

Forrásainkban ez csak elszigetelten, egy-egy utalás formájában csillan fel. A foglaló adása fontos jogi kellék volt. Ez volt a félfogadás anyagi jelképe, s egyben biztosítéka. Beszámították a bérbe, s így a bérlevelekbe is belekerült.

Joó Ferenc 1812-ben január 10-én adott Fülöp Nagy János számadógulyásnak 100 forint foglalót, az egész évi bér 1/10 részét. Ugyanakkor Kis János öregbojtárnak csak 5 rajnai forintot adott. Kis János évi pénzbére 300 forint volt. De Orbán János kisbojtár is 5 forint foglalót kapott, jóllehet évi bére csak 150 forint.77

Engelthaller János rézműves Juhász Panni szolgálójának 1820-ban csak évi 2 forint pénzbért adott (ruhafélét a szokásosnál többet!), — s ezt foglalóként teljes egészében ki is fizette.

1820-ban Szabó István kocsisnak 3 forint foglalót adott, az évi 55 forint pénzbér terhére. Faragó Mári nevű szolgálója 1818-ban pénzbért nem is alkudott ki, csak ruhaneműt és kosztot. Foglalóba 30 krajcárt adott neki.78

A Dezső gazdaság számadó gulyásának évi pénzbére nem változik, a foglaló összege igen. 1831-ben 5 váltóforintot. 1832-ben 2-őt, 1833-ban 4-et, 1835-ben ismét 5 forintot vett föl foglaló gyanánt. 1838-ban 600 forint pénzbér után is csak 5 forint a foglaló.79

II. József cselédrendelete hangsúlyozta, hogy a foglalópénz „nem szükséges a Tseléddel tett kötésnek valóságára”... de ahol már eddig szokásban volt, ott „ennek- utána is megengedtetik, e kifogással, hogy az a bérnek huszadik részénél kevesebb ne legyen”...80

Vásárhelyen a foglaló nagysága csak némileg arányos a bérösszeggel, de nem következetesen. Alku tárgya is. Joó Ferenc fia 1835-ben Füles Péter szolgájával 50 forint évi pénzbérben egyezett meg, foglalóba 50 krajcárt adott. Ugyanekkor Török István nevű szolgája évi 16 forintot kap. Ennek 2 forint 20 krajcár az előlege. A következő évben Molnár Ferenc nevű szolgája 30 forint pénzbér mellett is csak 2 forint 30 krajcár foglalót kap. 1841-ben Horváth János szolga 30 forint pénzbérért szolgál (a ruhaneműt most ne számítsuk), — foglalója 2 forint 30 krajcár. De Hernyák Er74 Uo. 1838. febr. 26.

75 CsmL (Hr) Hjk. 1783. jún. 22.

76 Kiss Lajos: A szegény emberek élete Bpest 1955. Művelt Nép kiad. 60. 1.

77 Joó Gazdaság számadáskönyve 1811—1860 (Farkas Ferenc gimn. tanár tulajdonában — Hódmezővásárhely).

78 CsmL (Hr) Engelthaller rézműves följegyzései 1808—1823.

79 CsmL (Hr) Dezső Gazdaság számadáskönyve 1811—1880.

80 CsmL (Hr) Tan. ir. cs 10/1786.

104