Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
hogy a Josefstadtban raboskodó Sántha Sándor birtokának gondnokául a Gyulán székelő cs. kir. megyefőnök Glacz Antal kérelmére Markovics Antalt bízta meg. A választás első fordulójában egyikük sem nyervén abszolút többséget — Glacz 290, Markovics 198, Vertán 148, Sántha 104 voksot kapott —, az elnök az első kettő között d. u. 4 óra tájban új szavazást rendelt el. A jegyzőkönyv szerint ennek megkezdése előtt a választók, többségükben Glacz hívei benyomultak a szavazó terembe, ahonnan a szavazatszedő küldöttség tagjai az ablakon át kényszerültek távozni elő- 1 ük. Markovics és Vertán hívei a katonai karhatalom kirendelését követelték Babó Imre elnöktől, ő azonban arra hivatkava, hogy „semmi vérengezés, vagy egyébb nagyobb szerű kicsapongás nem történt”, eltekintett ettől, „nehogy a’ fegyveres erő használata által a’ választás, a polgári jogok eme becsesebbike könnyen elődidézhető vérontás színhelyévé tétessék”. A választási elnök a szavazást többszöri eredménytelen kísérlet után inkább berekesztette és, másnapra halasztotta. A Markovics- és a hozzá csatlakozó Vertán-párt több tagja élükön B. (Buja György) palotai esperessel ezután is a szavazás folytatását kérték az elnöktől, mivel pedig ő erre nem hajlott, tiltakozást és óvást jelentettek be, amit másnap nevükben br. Wasmer Adolf megismételt. Glacz párthívei — Mikosevics József espers és Kövér Pál birtokos— helyeselték az elnök eljárását. Az 1865. november d. e. 9 órakor folytatott „újabb szavazás — a’ választóknak e’ tekintetbeni ellenmondása nélkül — Vertán Endre és Sántha Sándor kisebbségben levő választói által megejtetvén” Markovics Antalra 139, Glacz Antalra pedig 21 ú- jabb szavazat esett, minek következtében az elnök az 1861-es képviselőt 337:311 szavazatarányban ismételten honatyává nyilvánította. „Egy választódnak A Honban megjelent levele szerint ez úgy történhetett, hogy Markovics és a kisebbségben maradt Vertán pártja fuzionált, a Sántha-párt nagyobb része viszont még az előző este eltávozott, az elnök pedig csakis a már egyszer a két kisebbségben maradt jelöltre leszavazó választókat voksoltatta újra.250 A Glacz-párt petíciójában összeírási szabálytalanságokat és korrupcióval párosult uradalmi befolyást vetett Markovics hívei szemére, homályosan célozva azokra a „titkos és nem egészen dicséretes okok”-ra is, amelyek Markovics 1861-es megválasztásához vezetettek. A petíció csak tanúkra hivatkozva állította, hogy a képviselő Ma- gyarbánhegyesről több embert vásárolt meg. „Megengedte — folytatták tovább a panaszolok —, hogy Marczibányi Antal úr tornyai uradalmi tiszttartója ...a nép szorult helyzetét kizsákmányolva ráparancsolás és fenyegetésével részére szavazatokat erőszakoljon ki és a földes úr hatalmát felhasználva az ennek földjén telepedett contrac- tualistákra ráparancsolt, miképp egytől egyig mind Markovics Antal úrra szavazzanak, ’s ez esetben nekik a nyári napszám elengedtetik”, sőt 20 krajcár napidíjban is részesülnek, „ellemben mint uradalom adósai végrehajtás útján a telepítvényből kitudatnak”.251 Hogy valójában előfordultak-e ezen, egyébként szokásos visszaélések, más források híján nem lehet megállapítani; bizonyítékok nélkül a képviselőház eljáró osztálya sem méltatta őket figyelemre. Annál inkább értékelte az osztály azt a panaszpontot, miszerint a teljesen új szavazást elrendelő törvényszakaszokkal (35—37. §§) szemben az elnök csupán a két kisebbségben maradt jelöltre leszavazó választókat engedte újra szavazni, az első választás idején meg nem jelenteket viszont nem. Valóban, a törvény szerinti újabb szavazás során elvileg nem lett volna szabad figyelembe venni az első szavazás eredményét, 250 CsmL Csanád vra. kv. ir. 27—1865.; Egy Választó: Battonya. A Hon, 1865. december 1. 251 OL Kit. 1865—68—98. 215
